Menyasszonyom tisztességgel elsirat majd,
Adósságaimat barátaim megadják
És helyettem mások dalolnak minden dalt,
S még ellenségeim is isznak egyet rám.
Nem adnak kezembe többé jó könyveket,
Szakadt vén gitárom húr nélkül lóg,
Nem szállhatok többé se följebb, se lejjebb,
Nem süt reám sem a Nap, sem a Hold.
Nem engednek szabadon, jogom sincs hozzá,
Faltól falig járkálhatok én,
Nem léphetek soha sem balra, sem jobbra,
A rácson túl az ég – csak az az enyém.
Azt álmodom, hogy lakatomat leveszik,
És hogy visszaadják gitáromat,
Ki vár otthon, hogyan ölel át,
Ki énekel majd, és milyen dalokat?
ford. Földes László
Forrás: Lélektől lélekig
