a fejsze végzi a maga
tervszerű végeznivalóját
hiszen arravaló a fa
ha már erdőnyi letarolják
és az se bánt ha belejő
s már-már eszelős mámorában
sikongat úgy is újranő
utódom kit nyomomba vágytam
csorbulnak itt még fejszeélek
köszörülhetik szüntelen
a favágó meg hadd rikoltson
nem gyűlölöm viselve sorsom
de a belőlem hasadt éket
mely belémhasít megvetem
Forrás: Kányádi Sándor
Tündér-nyugalmú rózsaszín vizen
Hajó halad és mély sebet hasít.
Hallom a megtöretett tenger-test
Felém verdeső sikoltásait.
Vagy ember-füllel rosszul hallom én,
Ez talán diadalmas kacagás,
Hogy heged már a végzet-vágta seb
És nem marad utána forradás.
Forrás: Lélektől lélekig
Két összesímuló test
van hogy két lomha hullám
s az éj az óceán.
Két összesímuló test
van hogy két puszta szirt és
az éj sivatag.
Két összesímuló test
van hogy két vén gyökér mely
belemélyed az éjbe.
Két összesímuló test
van hogy két mennydörgés és
a villámlás az éj.
Két összesímuló test
két csillag mely lefut
az üres ég alá.
(Somlyó György fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
Milyen hát a szerelem?
Tested szóba zárva?
Nem Kőmíves Kelemen
bivaly falú vára –
tömör vagy, és végtelen,
mint az Úr az ostyán,
határtalan ékszerem:
szógyűrűm borostyán.
Forrás: Lélektől lélekig
A sündisznó már gyerekkorában
gyerektüskéket növeszt,
és minden gyanús mozdulatra
hegyes tüskéket mereszt.
S ha valaki túl közel merészkedik,
gombolyaggá gömbölyödik.
A sündisznó így védekezik.
A sündisznók bizony gyanakvók,
túl sok bennük a félelem.
Azt hiszik, hogy tüskék nélkül
a létezésük védtelen.
Ha valaki túl közel merészkedik,
gombolyaggá gömbölyödik.
A sündisznó így védekezik.
A sündisznó már gyerekkorában
egyedül megy a rétre ki.
Nem kap enni az anyukától,
és senki nem segít neki.
Ha valaki túl közel merészkedik,
gombolyaggá gömbölyödik.
A sündisznó így védekezik.
A sündisznót az apukája
ha bajba kerül, nem védi meg,
és szegényke nem tud kiabálni,
hogy gyertek, gyerekek, segítsetek.
A sündisznók szerint tehát
a tüskék hasznos fegyverek.
De ki tudja, miért növesztenek
tüskét az emberek.
Forrás: Kedvesch versek
Fekete földből nőttem, keserű földből nőttem én ki,
fekete ereimben keserűség kerengett,
alattam a folyó beteg-sárgán derengett,
szomorú voltam mindig, és sose tudtam mire vélni.
Fekete földből nőttem céltalanul a levegőbe,
soká nem is sejtettem, milyen irányba tartok:
nehéz ködök mögött bújtak a túlsó partok,
lebámultam a vízre, s nem lettem okosabb belőle.
Suta gerendáimra keselyűk, varjak telepedtek,
ha valaki megindult rajtam, vesztébe tévedt,
cinkosának fogott a kárörvendő élet,
és egyre újabb-újabb hóhéri munkával lepett meg.
S ím egyszer a sötétben, ellenkező oldalról éppen,
mintha magamat látnám, egy csonka híd-ív lengett,
felém lengett az ív, és durva testem zengett,
bomló öröm csapott föl minden parányi-csöpp izében.
És édesen-alélva találkoztunk az éjszakában,
mint vastag óbor ömlött belém a jó vidámság,
ép lettem, hajthatott bárkit parancs, kivánság
hátamra, nem csalódott: zöld partra hajlott át a hátam.
De rontó vihar támadt és felibe szakított újra,
esetlen csonkjaim most megint az éjbe szúrnak;
bolond játéka én, egy önkényes nagy úrnak!
gyarló testem hibáit méltatlan tél hidege fújja.
Jobb volna a homályos folyóba rogyni mindenestül,
mintsem az űrbe lógni és oktalan remélni,
jobb volna a puha iszapba halni térni,
hogy fodrozódás nélkül folyjék rajtam a víz keresztül.
Forrás: DIA – Csorba Győző
Napjaim mint az elgurult gyümölcsök
botlanak, futnak, sárban hemperegnek,
végre megállnak, éjjel, s vég időkig
kicsi gödrökben poshadnak, felejtve.
Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt?
Kis gödrökből a poshadó gyümölcsöt?
Sárból, szemétből a szennyes gyümölcsöt?
Ki szedi föl fa alól a gyümölcsöt?
Óh kedvesem, ne engedd így gurulni
a lejtőn, fogd köténybe, fogd öledbe
a bús hullókat, ízlelje meg ajkad
perceim ízét, mely csak frissen édes!
Jön a favágó már hallom a léptét
ütemre s mint a gyilkos szívverése
konokabb egyre – mit tudom a hangról,
messze-e még vagy mikor ér idáig?
Másodpercenként lép egyet kegyetlen.
És a táj dobban, mint az ágyuzott vár.
A fiatal fák inganak, recsegnek
S a vének lepke levelei fogynak.
Forrás: Versek mindenkinek
Ady Endre
– A föl-földobott kő
– Góg és Magóg fia vagyok én
Arany János
– Családi kör
– Toldi estéje
Petőfi Sándor
– Nemzeti dal
– Szeptember végén
– Anyám tyúkja
📖 Tartalomjegyzék (próba)
Ady Endre
– Párisban járt az Ősz
