De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött
És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz
És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés
És eljönnének Micimackónak az ismerősei
És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei
S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal
amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való
Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó
És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult
És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult
És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres
De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes
És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz
De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
És Micimackóval együtt most már te is jól tudod
Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog
És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal
Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar
Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek
Forrás: Lélektől lélekig
(Babits Mihály: „Mindenik embernek a lelkében dal van” – szabad átirat, ismeretlen szerző)
