(Fordította: Kosztolányi Dezső)
Egy nikkeles, forgó borbélyszékbe várok.
Nézegetem magam a tükörben.
Jaj, Istenem! mi lesz, ha már negyven éves leszek…
Márványlapon tégelyek, mindenféle harsány
mozi-festékek.
Kendőzni magunkat, pingálni: to make up.
Itt építi Fairbanks a hősöket, tükréből kelnek elő,
mint a Bagdadi tolvaj katonái a földből…
Gumilépésekkel közeledik Fairbanks.
Rám pillant, előretolja kék állkapcsát,
nagyon fehér fogaival,
morcolja mélyen ülő, kis szemeit, busa
szemöldjei alatt,
mik akkorák, akár a bajuszok.
Golfpályáról érkezik, kitornászott tagjai
nesztelen forognak,
mint az amerikai házak ajtai-ablakai.
Mutogatja a falakon azt, mire büszke:
Chaplin arcképét,
művészeti oklevelét, mit Párizsban állítottak ki.
Nem vezet be dolgozószobájába,
akár a yankeek, de cocktail shakerrel kezében
kinyitja uszodáját.
– Fürdik?
– Fürdöm.
– Kétszáz font tengeri só minden reggel.
Balra a törökfürdő, meleg levegővel,
jobbra az oroszfürdő, gőzzel.
Fairbanks meztelenre vetkőzik.
Hasa lapos, gyomra kemény, bőre kicserzett,
négy hónapig fürdőzött nyáron a birtokán.
Most egy kicsit ugrat,
egyszerre belenyom egy villamosszékbe,
zsámolyra tessékel, miből szög bújik ki.
Szakasztott olyan, mint a királyok.
Érdeklődik nálam Európáról is,
mint valami nagyon súlyos betegről.
Pucéron borotválkozik. Közben magyarázza,
hogy vonattal egész Moszkváig jutott el,
s tudja, hogy Európa rengeteg kis állam,
mindegyiknek megvan a maga szokása, nyelve,
vámsorompója, intézménye.
Japáni sofőrje bedugja a fejét:
– Miss Pickford is there.
Forrás: Paul Morand – Fürdő Douglas Fairbanks-szel, fordította Kosztolányi Dezső
