Emlékeztessem magamat?
hogy mint nap,
eszméletemben fölvirradsz,
le nem nyugszol soha,
szigorú szolgálattevő,
cselekvéstelen tettek támasza
– lám! –
– tudod is, hogy hasonlíthatatlan.
A szavak semmire se jók.
Ugrásom rövidebb volt önmagamnál,
célja-rejtett mutatvány, olcsó, ostoba,
így kreálhattam viszonyíthatót.
cilinderemből fűrészpor szakadt ki,
berondítja a padlatot.
Nem szövetséges konyak és dohány.
Pimasz voltam: hát ordítok.
Dicsértessél a tűrés országában!
A tékozlásnak nincs feltétele.
Eldönthető, ki mállik szét magában
s mivé sarcolja vállalt szerepe.
Egyedülséged magaslatán is,
törvényhozó, te,
dicsértess csöndesen.
Nem én leszek, aki kiválik.
Buborék voltam.
Nem is létezem.
🔖 Forrás : Solymos Ida: Esküminta
