„Ha valahányszor, amikor mosolyt csaltál az arcomra,
a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
már az egész esti égbolt a tenyeremben lenne.”
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: mosoly
-
Vicky Ceelen: Idézetek
-
Várnai Zseni: Mosoly
A selyem,
Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
Nem olyan selymes mint az arcod.Az ének,
Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
Nem olyan édes mint a hangod.A napfény,
Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
A mosolyodnak halovány árnya,S a könnycsepp,
Mi végig harmatozza,
Az egek tiszta zokogása.Forrás: Lélektől lélekig
-
Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon
Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!Forrás: kép alapján
-
Reményik Sándor: Mosoly
Mosolyod…
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.Forrás: versgyűjtemények
-
Várnai Zseni: Mosoly
A selyem,
Mit selyemgubóról fejtenek le fénylőn, lágyan,
Nem olyan selymes mint az arcod.Az ének,
Mit trillázó pacsirta zeng bele a tavaszba,
Nem olyan édes mint a hangod.A napfény,
Mi nyári reggelen szikrázik végig a mezőkön,
A mosolyodnak halovány árnya,S a könnycsepp,
Mi végig harmatozza,
Az egek tiszta zokogása.Forrás: Lélektől lélekig
-
Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…
Dobozokba csomagoltam:
– A szeretet érték!
Elküldöm most mindazoknak,
akik tőlem kérték.Mellé tettem egy ölelést,
– legyen benne részed!
Remélem, ha meg kapod,
majd magad jobban érzed!Ölelésbe csomagoltam,
szívem összes vágyát,
úgy szeretném jobbá tenni
az emberek világát!Tettem hozzá bőven mosolyt,
viseld egészséggel!
Adj másoknak is belőle,
a mosoly nem vész el!Mosolyomba csomagoltam,
jókedvemet néked.
Így kívánok boldogságot
és jó egészséget!Kezdj el te is csomagolni,
vidám kedvet adni,
hogy ne tudjon emberfia
szomorú maradni!Dobozokba csomagoltam,
szívem összes kincsét,
hadd kapja meg minden ember,
kinek ilyen nincs még!A világát jobbá tegye,
senkinek se ártson,
boldogítson, melegítsen
idén a Karácsony!Forrás: Szeretem a verseket
-
Budai Ferenc – Az élet bohóca
Előttem a manézs, a közönség,
a tisztelt publikum, a nagyvilág.
Mögöttem egy picinyke közösség:
minden, mit szeretek; a család.Nevetni kell, ha fáj is,
nevetni a könnyeken,
kínon át is nevetni,
nevetni csak könnyeden.Bohóc vagyok, nevetnem kell mindig,
ha lelkem fáj is, ne lássa senki.
Sírhat szívem: könny nem juthat színig,
kinn csak mosoly van, lássa mindenki.Mosolyogj, kacagj mindig,
kacagj csak a könnyeken,
nevess, ha szív szakad meg,
nevess mindig, könnyeden.Habos tortát dob rád a világ,
hasra esel furcsa cipőidben:
mosolyodon kívül semmit sem lát
senki: csak mosoly ül könnyeiden.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kosztolányi Dezső: Francia lány
Még meg se láthattál,
még észre se vehetted,
hogy észrevettelek,
Marcelle,
pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban
s a fehér kötényeddel,már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
indult meg, habozva,
az orrodról, a homlokodról, a füledről,
a hajadról, az álladról,
a két halvány-rózsaszínre festett arcodról,
a szájad, a szájad,
a szájad felé:s játszva remegtek, alig láthatóan,
türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen
egybefutottak, és te összefogtad
művészi kézzel,
egyetlen kecses, furcsa mosollyá,
és mikor odaértél a helyemhez,
mint egy kertésznő,
leejtetted elébem.Forrás: MEK
