https://verskucko.com

Címke: múlandóság

  • Bekhodzsa Kalidzsán: Ó, barátom

    Az életnek nevezett nagy térségben –
    Madár vagyok, égen dallal repülő.
    Madár nyoma meglátszik-e az égen,
    Dalát hallja csodás kert, a lent ülő.
    Az életnek nevezett nagy mélységben –
    Hullámokkal fröcskölődő csepp vagyok.
    Hullám nyoma meglátszik-e fövényen,
    Víz ezüstje part magasán nem ragyog.
    Az életnek nevezett nagy hegységben –
    Ott vagyok én egy szurdokban, fák alatt.
    Platán csúcsa ezüstlik már a dérben,
    Ó, barátom, hó lepi a kő-falat.
    Az életnek nevezett nagy szín-térben –
    Szereplő vagy, néznek sikert és bukást.
    Barátom, míg jön végső szín, függöny-éj,
    Szerepeid váltják, rosszak, jók egymást…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Edmund Spenser: Homokba írtam kedvesem nevét

    (Szabó Lőrinc fordítása)

    Homokba írtam kedvesem nevét,
    de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
    leírtam újra minden betűjét,
    de jött a dagály s munkám eltörölte.
    Hiú ember, hiú vágy – szólt pörölve
    a lány – megfogni a pillanatot,
    hisz magam is így omlok egykor össze
    és nevemmel együtt elpusztulok.

    Tévedsz! – felelte: – híred élni fog,
    ami porba hal, az csak földi lom,
    szépséged a dalaimban lobog
    s dicső neved a mennybe fölírom.
    S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
    örökké él s örökké megújul.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon?

    Tündöklésem szép idején
    nem néztem a tükörbe én,
    két kisgyerek szemefénye
    volt az arcom tükörképe,
    s szólt a szívem: – Édes lányom,
    ki a legszebb a világon?
    – Te vagy a legszebb, anyám,
    hidd el nékem igazán!

    – Édes fiam, mondd meg nékem:
    ki a legszebb e vidéken?
    – Édesanyám, Kedvesem,
    nincs nálad szebb, senki sem! –
    Csillagtükrön néztem arcom,
    mint egy tündér királyasszony,
    aki hol volt… hol nem volt…
    de ez nagyon régen volt.

    Fiam elment messzeségbe,
    nem nézhetek a szemébe,
    s másnak mondja: – Kedvesem,
    nincs nálad szebb senki sem!…
    Kislányomból kisasszonyka,
    csillagszeme rám ragyogja,
    mint egy fényes tükörkép:
    – Szebb a jóság, mint a szép!

    Tó tükréhez megyek s kérdem,
    ki a legszebb a vidéken?…
    Tó tükrét a szél kavarja,
    arcom girbe-gurba rajta…
    – Hamis a tó! – Futok messze,
    csorba tükör a kezembe,
    csorba tükör felel nékem:
    – Nem az vagy már, aki régen!

    Kedves, öreg Szülőanyám,
    Te mondjad meg, de igazán,
    elhervadtam, csúnya vagyok?
    Édesanyám szeme ragyog:
    – Hidd el nékem, édes lányom,
    te vagy a legszebb a világon…
    S ahogy szólott, könnye fénylett,
    arcom benne tündérszép lett.

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu