A gyertyában
leginkább
az a szép,
hogy lángját nem lehet
lejjebb-csavarni.
Feljebb sem.
Ahogy tud, ég.
S tudjuk, ebbe
bele fog halni.
A lámpa más.
A lámpa
máshogy ég:
lángja lélekként tud
felmagasodni.
Vagy pislákol koldúsmód.
Ez emberi tét.
Isten lecsavarja,
aki talmi.
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.
Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.
Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.
Ford. Faludy György
Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig
Item inventio poetica: az ő szerelmének örök és maradandó voltáról
“Csak búbánat” nótájára
1
Idővel paloták, házak, erős várak,
városok elromolnak,
nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság
idővel mind elmúlnak,
tavaszi szép rózsák, liliom, violák
idővel mind elhullnak.
2
Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág
idővel mind elvésznek,
nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává
nagy idővel lehetnek,
jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség
idővel porrá lésznek.
3
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,
idővel tenger apad,
az ég is béborul, fényes nap setétül,
mindennek vége szakad,
márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
egy helyiben más támad.
4
Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
jóra fordul gyűlölség,
Istentől mindenben adatott idővel
változás s bizonyos vég,
csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének
nincs vége, mert égten-ég.
5
Véghetetlen voltát, semmi változását
szerelmemnek hogy látnám,
kiben Juliától, mint Lázár ujjától,
könnyebbségemet várnám,
ezeket úgy írám, és az többi után
Juliának ajánlám.
Forrás: Szívzuhogás
Virág voltam. A rét zenéjét
sugaras szélben hallgattam én.
Rámnézett egy ifjú leány, és
elvörösödtem hevesen én.
Aztán jött egy fiú – sietve –,
s letépett, mint egy gondolatot.
Tűz szaladt szét az ereimbe,
mikor ajkához odatartott.
Aztán a leány hajába
tűzött s elfutott nevetve.
Éreztem, hogy hervad a szirmom,
s boldog voltam – így veszni meg!
Forrás: Szívzuhogás
