Ím, üres a cirkusz.
Pillanatnyi pihenés
a porond poros
szélén…
A semmibe bámulva
támasztod kezeiddel
állad, látod
magad…
Játszottál, nevettek
rajtad, neked
tetszett a viharzó
taps…
Sok évvel ezelőtt volt
ez így.
Azóta mindennap
ugyanúgy kilépsz.
A porondra, az emberek
elé, a tapsviharba…!
Az öltözőben fáradtan
nézed tükörképed.
Gürcölés kis pénzedért,
mert a tapsért
nem kapsz a boltban
kenyeret,
lakókocsid bérletét
éppen hogy kifizeted,
s már nem is nyomja
pénz súlya zsebed.
Vágyakozón nézed a
szép ruhát, autót,
s még mi mindent
megálmodtál?!
Közben az élet lassan
elfogy, s ma is,
könnyeket nevet
a szomorú bohóc.
Forrás: Lélektől lélekig
