(Régi angol népballada)
Jegenyefa tetejében
Három holló feketében,
Feketénél feketébben.
Szólt az egyik rekedten:
„Jó pajtásom, mit eszünk ma?
Három napja nem ettem.”
Zöld mezőben véres mente,
Vérbefagyva egy levente.
Három éber, jó kopója
Lábánál ül, őrzi, ójja.
Három büszke sólyma
Ott kering a feje fölött,
Védi, őrzi, ójja.
Alkonyatkor, estidőbe,
Odajött a szeretője.
Jaj, de karcsú, jaj, de szőke.
Ráborult a kedves holtra,
Piros sebét megcsókolta.
Fölemelte, ölbe vette,
Puha földbe eltemette.
Mire elbújt már a hold,
Már a lány is halva volt.
Adjon isten minden igaz
Jó embernek jó időt,
Ilyen kutyát, ilyen sólymot,
Ilyen kedves szeretőt.
1891
