Bocsásd meg, ha bántottalak,
sokszor sárba rántottalak,
voltam hozzád, mint a dúvad,
abban csörtet, mibe búhat.
Csillag ballag át a réten,
szárnyát húzó vereségem,
mezítláb lépdel a havon,
bekönyörög ablakodon.
Alkonyodik, besötétül,
a madár párja mellé ül,
melléd dőlök, avas fejfa,
sírdogálsz, virrasztó gyertya.
Lelkem nehéz zsíros bunda.
Kívül hordom, kifordítva,
befelé akkor fordítom,
mikor magam elordítom.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
(XVIII. századbeli francia dal)
– Anyám, mit kéne tenni?
Jó volna férjhez menni,
Ha kérnek, elmegyek,
Menyecske hadd legyek.
Anyám, anyám, menyecske hadd legyek!
Anyám, anyám, ha kérnek, elmegyek.
– Leányom, kér az ács is
És kéret a kovács is,
A pék, az Alajos,
A Pál, az asztalos…
– Anyám, anyám, a Pál vagy a Lajos,
Anyám, anyám, a választás bajos.
– Leányom, kér a János
És kéret a kocsmáros,
A József, a takács,
A hentes, a Tamás…
– Anyám, anyám, a József, a Tamás,
Anyám, anyám, a szívem vágya más.
– Leányom, kér a molnár,
Oly régen udvarol már,
Ha molnárné leszel,
Mindig cipót eszel…
– Anyám, anyám, inkább a sírhalom!
Anyám, anyám, a malom unalom.
– Leányom, kér az ispán,
És kér a szűcs, az István,
A Péter, a Dezső,
A Bálint, a Rezső…
– Anyám, anyám, a Péter, a Rezső!
Anyám, anyám, egyik se kedvező!
– Anyám, nem kell a varga,
Mert ferde a két sarka,
Nem kell a lakatos,
Mert mindig kapatos,
Anyám, anyám, nem kell se szűcs, se pék.
Anyám, anyám, inkább világgá mék!
– Leányom, jaj, botor vagy!
Gyöngyöm, jaj, el ne sorvadj!
Beszélj, mi fáj, mi kell?
A doktort hívjam el?
– Anyám, anyám, menyecske hadd legyek,
Anyám, anyám, ha ő kér, elmegyek.
(XVII. század)
Megmostam a kezem
Kis patak vizében,
Meg is törölgettem
Meggyfa levelében.
Meggyfa tetejében
A rigó rikkantott,
Rikkants, rigó, rikkants,
Te nótás kedvedben.
Én meg sirdogálok
Keserű kedvemben,
Mert az én galambom
Nem szeret már engem.
Mást szeret, nem engem.
Nem akar szeretni
Három rózsa miatt,
Akit mástul kaptam.
Bárcsak az a rózsa
Fáján maradt volna!
Azt a rózsafát is
Ne ültették volna!
(népdal-fordítás)
Szerelem kertjének
Legmagasabb fája,
Gyere édes kis angyalom,
Feküdjünk alája,
Feküdjünk alája.
Legmagasabb fának
Legmagasabb ága,
Azon ringa-ringatózik
Egy dalos madárka,
Szépszavú madárka.
Szépszavú madárnak
Puha, pici fészke,
Abban írva nagy bötűvel
Egy picin levélke,
Aranyos levélke.
Mi van a levélbe?
Az van a levélbe:
Úgy szeretem a rózsámat,
Majd meghalok érte,
Majd meghalok érte.
Duna vizén lefelé úsz a ladik,
A ladik,
Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó
Hallatik;
Juhaj! viszik a piros almát, barackot,
Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!
Piros almát eladják a budapesti
Piacon,
Abbul cifrálkodik Kevibe’ a piros arcu
Menyasszony:
Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő:
Megfér ezalatt akármennyi szerető!
Kevi csárda reggel óta tele van,
Teli van :
Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel
A Jovan :
Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,
Asszony, csinos volt, de azért csak r-a volt.
Duna vizén lefele úsz a ladik,
A ladik,
Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria
Hallatik :
“Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:
Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!”
I
Sírva jön a magyar nóta világra,
Bánatos a magyar ember világa.
Mit keseregsz, atyámfia, rokonság?
Ez az egész merő élet bolondság.
Duna vize lefelé foly, nem vissza,
Régi baját magyar ember elissza!
Azt miveli széles-magas kedvében,
Majd megszakad belé a szív keblében!
II
Elesett a Rigó lovam patkója,
Jeges az út, majd kicsúszik alóla,
Fölveretem orosházi kovácsnál, –
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Volt nekem egy rigószőrü paripám,
Eladatta a szegedi kapitány,
Ott se voltam az áldomás-ivásnál, –
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Volt nekem egy fehér házam, leégett;
A telekem, azt se tudom, kié lett;
Be van írva vásárhelyi tanácsnál, –
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Volt szeretőm, esztendeig sirattam,
Az nekem a mindennapi halottam,
Most is megvan az a gonosz, de másnál, –
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
