Így írtok ti
Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke
Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
leptе jó Föld szuszog, ballag velem, lép
nagyokat, öreg paraszt, botjára is támaszkod-
va, integet felém, ahogy járok rajta
kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
járok, dunántúli magyar föld,
ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű
öreg, hümmög és krákog és köp,
és ahogy ballagunk, billegünk,
megállok, nem veszi észre,
és kiballag ballagó lábam alól,
és továbbsétál, és én a levegőben maradok.
És nézek utána: nyetenye, riska hé,
hová szaladsz, de nem fordul meg,
így vádolok, kaszálva a légben,
pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
