(ford.: Vas István)
Szerelmem nem oly tisztán egyszerű,
mint gondoltam, mivel
szívós, akár a fű,
és minden zord évszakon áttelel.
Hazudtam télen át, hogy végtelen,
hisz tavasszal még nőtt e szerelem.
S ha ez a szer, mely bajt több bajjal űz el
– a szerelem – nem puszta kivonat,
de keverék, s lélekre-testre hat
naptól-kapott, buzgó erejű tűzzel –
úgy elvont csak akkor lehet nekünk,
ha Múzsánk van csak s nincsen kedvesünk.
S mint minden, melynek része sok elem,
hol gondolat, hol tett a szerelem.
S talán tavasszal nem is lett nagyobb,
csak láthatóbb a szerelem,
mint naptól csillagok
nem nőnek, csak ragyognak élesen.
Mint sok virág fakad egy gyökeren,
a szerelem új szerelmet terem,
s mint több kört vet a vízen egy kavics,
úgy sokasul e szerelem ma is,
s mint sok szféra egyetlen ég körül,
minden szerelem benne tömörül.
Minden tavasz új meleget kínál,
s mint békében sem törli a király
a háborús adót – a kikelet
növését nem csökkentik a telek.
Forrás: Magyar Bábel
