https://verskucko.com

Címke: nyelvi játék

  • Romhányi József: Nyúliskola

    Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
    iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
    A tanító ott középen az a nyúl,
    kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
    Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
    hallgatják is tátott szájjal.

    Az egymást tapasztó
    táposztó
    levelek képezte káposzta
    letépett
    levelein belül tapasztalt betétet,
    mely a kopasztott káposzta törzse,
    úgy hívják, hogy torzsa.
    Ha most a torzsára
    sorjába
    visszatapasztjuk
    a letépett táposztó káposztaleveleket,
    a tapasztalt rendben,
    akkor szakasztott, helyesen
    fejesen
    szerkesztett káposztát képeztünk.

    Ez a lecke! Megértettük? –
    kérdezte a nyúltanár.
    Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.

    – Akkor rögtön feleltetek! –
    lapult a sok tapsifül,
    füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!

    – Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
    mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?

    – Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
    a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
    de a tanár megbuktatta.

    Forrás: (pl. MEK / Romhányi József versei – ahova majd beteszed)

  • Romhányi József – Mese a számolni tudó oroszlánról

    Szorongva
    ment ki reggel Leó a porondra,
    mert várta már
    a goromba idomár,
    hogy tanszernek használva rút ostorát,
    számolásra tanítsa az ostobát.
    – Mondd meg, mennyi egy meg egy,
    vagy ütlek, hogy meggebedj! –
    De hiába pattogtatott peckesen,
    nem ment annak még az első lecke sem.
    Szégyenében később szegény vadállat
    feladott egy nehéz példát magának.
    Megoldotta szépen aznap este még:
    elosztotta néggyel gonosz mesterét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?

    Magyar kuvasz:
    Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
    Csaholhatom reggelig!
    Magát rosszul informálták, azt hiszem,
    mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.

    Orosz lajka:
    Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.
    Vakkantgatom csak a felet,
    mert látom ám, már mértéktartó.
    Nem nyikkanok, ha már sarló,
    s ha még a kalapács is felkúszna, halkan –
    csóválnám a farkam.

    Német juhász:
    Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,
    mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.
    Bőven indokolja mind a két eset,
    hogy átugassanak illetékesek.

    Angol bulldog:
    Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
    ha éjjel barangol.
    Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
    … írek!

    Ír szetter:
    Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
    de elkapjuk azt a holdat maholnap.
    Ki is sütjük még este
    angolosan véresre…

    Kínai csau-csau:
    Mit teng-leng fenn? Az ellenség kémje!
    Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!

    Svájci bernáthegyi:
    Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
    valami ilyesmit a magas Alpokban.
    Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
    Esetleg majd egyszer, kényelmesen délben.

    Keverék kiskutyám:
    Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
    De mert zavaros az égbolt,
    annyi fent az apró kémhold,
    félelmemben vonyítok.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Édes Gergely – Oly sokszor nyomorgó okosról, kit víg hír dícsír

    Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj,
    Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktól oszolj.
    Így kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív,
    Dícsír, s így víg hír nyílni, viritni kiír.

    Értelmesben

    Te, aki okos vagy, ámbár nyomorogj,
    De illő, munkádhoz hogy mindig bölcsen fogj.
    Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj,
    Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj.
    Minden hív szív így fog téged megdícsírni,
    S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.

    Forrás: www.eternus.hu – Édes Gergely versei

  • Édes Gergely – Szőr köntöst öltő bölcshöz

    Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
    Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
    Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
    Úgy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.

    Értelmesben

    Te, ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre,
    Se felettébb való bolond örömökre.
    Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess,
    Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
    Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz,
    S ellenségeiden vitézül által futsz.

    Forrás: www.eternus.hu – Édes Gergely versei

  • Romhányi József: Kukac-sors

    Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
    mért él a föld alatta rút esőkukac.
    Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
    mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?

    Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
    hogy terem az emberszívben undor és utálat.
    Végül megsúgta egy csendes esti órán
    a svábbogár, azaz németajkú csótány:

    – Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van lakás
    srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
    Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
    tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
    Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
    Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
    Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
    Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!

    – Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem! –
    szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A teve fohásza

    Monoton
    üget a süppedő homokon
    a sivatag lova,
    a tétova teve
    tova.

    Hátán rezegve
    mozog a
    rozoga
    kúp
    alakú púp.
    A helyzete nem szerencsés.
    Apró, szemcsés
    homokkal telve
    a füle, a nyelve.
    Sóvár szeme kutat
    kutat.
    Még öt-hat nap
    kullog, baktat.
    Az itató tava távol,
    s oly rettentő messze meg az oázis.
    Erre utal az alábbi fohász is:

    – Tevék ura!
    Te tevél tevévé engem eleve,
    teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
    Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
    de tévednél, vélvén,
    vén híved neved feledve
    elvetemedve
    vádol.
    Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
    mivel levet – vert vederbe
    feltekerve – nem vedelve
    lett betelve
    a te tevéd szenvedelme.
    Te nevedbe
    legyen eme
    neveletlen tevetetem
    eltemetve!

    S evezzevel ava teve
    levelkévét kivilevelhevelteve.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Szamármese

    Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt
    egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
    De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
    Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
    kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő
    dőre öreg.

    Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit,
    és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
    lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
    pörgeszőrű göndör csődöre.

    Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
    annak volt egy nőstény szamara.
    A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
    hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
    számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
    szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
    szamara szemére.

    Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
    ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
    szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
    szemerkélő szomorú szamara?
    Na mit csinált?

    Öszvért!

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Váci Mihály: Interpelláció

    Kérdezem a kartársat:
    – mit kíván tenni…
    Helyesbítek – mit tud tenni, ha kíván valamit tenni?
    Helyesbítek – mit tehet, ha kívánna valamit tenni?
    Helyesbítek – mit tenne, ha tehetne valamit?
    Helyesbítek – mit tehetne, ha tennie kellene valamit?
    Helyesbítek – ha tennie kellene – tehetne-e valamit?
    S ha egyszer végre tehetne valamit, tenne-e valamit?
    Helyesbítek – tudja-e, mit kellene tennie, ha tennie kell majd valamit?
    Helyesbítek – akar-e tenni valamit?
    Helyesbítek – létezik-e az, aki nem tesz valamit?
    Helyesbítek – létezik itt, aki kíván tenni valamit?
    Helyesbítek – léteznek, akik kívánnak tenni valamit?

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979