Margit, te édes,
szép, büszke sólyom,
bő nyár virága,
vagy ölyv, ott a tornyon:
ki fény és vigasság
és nincs benne gazság,
csak szív és igazság;
oly ügyes ő,
oly szüzes ő,
oly üde, üde nő,
szava, szeme,
szíve, kegye –
tollam hegye
bármily hevet szít,
véle nem vetekszik,
mert Margit édes,
szép, büszke sólyom,
bő nyár virága,
vagy ölyv, ott a tornyon;
erényes ritkaképp,
s oly szende, zsönge épp,
mint Isaphil, a szép,
édes fűszerecske,
illatos üvegcse,
nem jobb Cassandra, szebb se;
hű gondolatja szikla,
remek formája ritka,
s hiába jársz be száz helyet,
nem lelsz ily kedveset
és illedelmeset,
mint Margit, az édes,
szép, büszke sólyom,
bő nyár virága,
vagy ölyv, ott a tornyon.
Fordította Nemes Nagy Ágnes
Forrás: Lélektől lélekig
