https://verskucko.com

Címke: Őri István

  • Őri István – Kérdések

    Hol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák?
    hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok?
    hol vagyok én, hol vannak mások?
    hol van a világ, hol van a kéz
    hol van szép szemed, hol van a méz

    hol vagy?… Te…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Tündérálom

    (Vigi: Messze fenn északon első sorára)

    Ott, messze fenn északon
    túl gomolygó ormokon
    ott, ahol a madár se jár,
    lakik egy Tündér és kedvesére vár.

    Minden reggel ablakhoz suhan,
    s tekint világok felé
    bejár eget, földet, poklokat,
    de kire vár, nem lelé.

    Kezét nyújtja, hátha jön –
    éneke hegyeknek köszön
    ajkán mosoly, mert remél –
    napra nap, éj éjre kél.

    Nem fárad minden nap kelni fel
    hinni erővel: a nap közel,
    mikor megnyílik a felhők óceánja,
    s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

    Hiszi akarattal: itt van az óra,
    bár százévek teltek el azóta,
    hogy Ő elment, messze el,
    de mégis hiszi: az idő közel.

    S akkor a felhőóceánon át
    meghallja kedvese dalát,
    s már repül is felé…
    Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: A hegy

    Édes szellő jött a hegyekből és
    elhozta a lombok suttogását,
    elhozta a jázmin illatát,
    a madarak dalát és a csendet.
    Elhozta a hó tiszta illatát is,
    a nap ragyogó fényét,
    a források habjait,
    a gyerekek énekét,
    az avar pihenését,
    az óvatos lépteket,
    a reményt és a szeretetet.

    Édes szellő jött a hegyek felől
    és elhozta hozzám a legöregebb Hegyet.

    Amikor a Hegy megérkezett,
    leült mellém a székre
    és beszélgettünk,
    mint minden este,
    amikor a nap már elbújt
    s az első csillagok félénken pislogtak
    a tiszta-kék égen.

    Az öreg Hegy sokat mesélt nekem,
    erőssé tett és bölccsé,
    mert a tudás erő,
    a látás bölcsesség.
    Lassan mesélt, hogy megértsem,
    és néha képeket is mutatott,
    eleveneket, szépeket,
    illatokkal, dalokkal teli képeket.

    Az öreg Hegy mesélt az emberekről is,
    akik nála laktak,
    énekelt a dalaikból,
    amelyek az Életről szóltak,
    elmondta a vágyaikat,
    amelyek erősek voltak
    és csak álmok maradtak.

    Mutatott árnyakat,
    mutatott fényt,
    elsóhajtotta az öreg fák lélegzetét
    és a sűrűben lakó madarak csipogását.

    S amikor a világ sötétbe burkolózott
    s csak a csillagok lesték kíváncsian
    a Hegy szavait,
    felállt, szólította a Szelet,
    felült a hátára és énekelt neki:

    „Édes Szellő, kedves Szellő,
    világokon átrepülő,
    későre jár, éji idő,
    szaladj velem, szaladj, Szellő!”

    A Szél pedig elmosolyodott,
    kitárta szárnyait,
    felröppent a magasba
    s vendégemet visszavitte a társai közé.
    Mert várták, szerették és tisztelték
    a bölcs öreg Hegyet.

    Én visszaültem a székre
    és vártam a másnap estét,
    amikor a Szél újra elhozza őt,
    hogy beszélgessünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Boldogság

    Mi van a csillagokon túl
    tudod-e, Kedvesem?

    Szeretnél elmenni oda
    s elbújni szerelmesen?

    Csak szólj, elviszlek, hova akarod,
    mert erőm s hatalmam végtelen,
    hiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Rodrigo: Concierto de Aranjuez – Adagio

    Én most elmegyek
    mert időm lejárt
    ne tarts vissza
    kedvesem
    mert veled maradnom
    nem lehet
    mennem kell
    bármennyire fáj
    utamon
    vissza nem fordulhatok
    hogy lássalak
    s te is láss megint…
    nem térhetek vissza hozzád
    nem repülhetek karjaidba
    mint régen annyiszor
    s te sem szaladhatsz felém

    hogy felkapjál
    mint a forró parti szél
    a könnyű homokot
    s visszavigyél oda
    hol boldogság lakoz
    nem nyújthatom kezem
    hogy erősen fogj
    s ne adj oda senkinek…
    elmegyek
    mert mennem kell
    kedvesem
    ne szólj
    ne nézz
    ne mozdulj
    mert meghalok
    s velem te is…
    elmegyek
    mert időm lejárt
    s amíg a távolba lépkedek
    integess felém
    zengjél búcsú-éneket
    mert elmegyek
    s többé vissza nem jöhetek

    hozzád
    ide…
    nézd, már hív az út
    lidércek tánca bíztatóan int
    ígérnek csalfa szépet
    (téged)
    csak menjek már
    — ó, a hangjuk hogy éget!
    védjél meg, kedvesem
    ne engedj közéjük
    szerelmesem
    mert félek
    tőlük
    magamtól
    félek… —
    lidércek tánca
    megbűvöl
    mint szerelmed egykor
    s most
    de ők erősebbek
    nálunk
    a világnál
    Istennél
    erősebbek
    hát mennem kell
    s te nem jöhetsz velem
    kedvesem…
    most — nem
    de
    ha majd az árnyak elnyelnek teljesen
    s szíved már nem érez semmit sem
    ha hiába nyúlsz felém
    s már csak emlék leszek
    lelked rejtekén
    ha letelt a te időd is
    kedvesem
    jer vissza ide
    hol most a búcsú helye van

    s indulj utánam
    gyorsan
    erővel
    szívvel
    szerelemmel
    mert elérsz!…
    várok rád
    kedvesem
    szerelmesem
    életem
    várok rád örökké
    mert ahova én megyek
    az élet ott örök
    s a szerelem is…
    indulj el akkor, ne késlekedj
    lépj át az árnyakon
    repülj világokon át
    selyem szárnyakon
    s meglásd
    Fényt találsz
    hova érkezel
    s engem
    szerelmemet
    Életet
    hol a kettő egybe lett
    akkor
    örökké…

    számold a perceket
    kedvesem
    számold szíved hangjait
    s ha kitelt a bűvös mennyiség
    ha azt hallod
    mélyről
    messziről:
    „ne tovább, itt már elég!”

    akkor
    lépj az útra

    kövesd lábam nyomát
    s ha őket csókkal illeted
    — tudom, majd ezt teszed —

    látni fogsz engem is
    és az utat
    mi hozzám elvezet
    s ha lábaim nyomát
    könnyeiddel töltöd meg
    abból tiszta forrás fakad
    mi táplálni fog
    míg járod utadat
    felém
    nem kell erő
    nem lesz küzdelem
    nem lassít kétség, félelem
    mert fényes lesz az út
    puha
    meleg
    egyenes
    — mint én —
    felém
    mikor most elmegyek
    egy-egy kis Fény-magot
    utamon elvetek
    mik fákká nőnek fel
    hogy utadon ne tévedj el
    amikor elindulsz
    felém
    arcod ragyogni fog
    a kisarjadt gyémánt-csillagok
    mesélnek neked szépeket
    rólam
    s ha kérded őket
    mindegyik felel
    mert erre jártam
    egyszer, régen
    — mennem kellett
    mert elraboltak
    mint a mesékben
    ugye, emlékszel
    kedvesem? —
    és táncolni is fognak
    a csillagok
    és szemük boldogan ragyog
    — majd meglátod, kedvesem —
    mert ők már tudják
    hol vagyok
    s hamarosan te is megtudod —
    ahol a Fény a legnagyobb
    ott vagyok
    s ott leszel te is hamar
    csak ne térj le az útról
    s kérdezd őket
    mindegyik boldogan felel
    s válaszuk édes lesz neked

    mert szavaik remény — felém
    s szíved könnyű dalt énekel:
    „enyém… enyém…”

    indulj
    kedvesem
    várlak
    szerelmesem
    életem…

    Forrás: YouTube – megadott videó alapján

  • Őri István: Mondd, mi lesz

    …Mondd, mi lesz, ha megtalál az érzés?
    Mondd, mi lesz, ha hív a messzeség?…

    Mondd, mi lesz, ha érzem: mindez kevés?
    Mi lesz, ha menni akarok – hozzád! veled!
    Mondd, mi lesz, ha csak álmodom kezed?
    s az utat, mely feléd vezet?…

    akkor meghalok
    csendben, szótlanul
    elmegyek oda, ahol a madár se jár
    és várok a feltámadásig
    mert ott mindenki vár

    és beszélgetek velük
    elmondom életem
    mindent, ami történt velem
    és beszélek rólad is
    arannyal csillogót
    gyémánt szivárványt
    tűzzel lángolót

    mert szeretlek itt is
    ha bár csak lélek vagyok
    s mindent láthatok
    mi szép és kedves nekem
    de homályban van a világ
    csak téged lát szemem

    nincs kezem nyújtom feléd
    nincs hangomon suttogok neked
    ott messze lent, hol éled életed
    hátha áttör a zajon a szerelmes
    gyenge hang

    hátha úgy hallod meg
    mintha imára hívó harang
    és elindulsz felém
    úttalan utakon
    sohanemvolt vágyakon

    legyőzve mindent, mi utadba áll
    s közben a hívó harang szava
    előtted jár
    és vezet
    és egyre hangosabban…

    és egyszer csak megváltozik
    s akkor szívedbe béke költözik
    mert szavakat hallasz harangszó helyett
    és megérted: most már mindent lehet
    engem is! –

    és felém nyújtod szent kezed
    és nekem adod drága életed

    és feléd nyújtom van kezem
    és neked adom életem

    mindenem…

    örökkön örökké

    ámen

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig