https://verskucko.com

Címke: Oscar Wilde

  • Oscar Wilde: Tavasztól télig (zenére )


    Boldog tavasszal zöld levelek,
    A víg rigónak dala száll!
    Fényútvesztőben keresek
    Vágyat, mit nem láttak szemek,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    Rőt és fehér rózsák között,
    A víg rigónak dala száll!
    Szerelmem földre költözött
    Eszményi kép s öröm mögött,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    A sárga almán láng ragyog,
    A víg rigónak dala száll!
    A szív, az ajk s a lant dadog,
    Vágy rózsái, kinyíltatok,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    De szürke hó ül ághegyen,
    A bús rigónak dala száll!
    Szerelmem meghalt, jaj nekem,
    Lerogytam, míg ő nesztelen,
    Én, a törött szárnyú madár!
    Ó, madaram, meghalt a szív –
    De lelkem újra visszahív!

    Góz Adrienn

  • Oscar Wilde: Szimfónia sárgában

    Fordító: Babits Mihály

    A hídon át egy omnibusz
    mint sárga lepke mász elő,
    és itt-ott egy járó-kelő
    mint nyugtalan bogárka, kúsz.

    A kikötőben, árny között
    pár sárga szénás-bárka száll;
    és mint selyem-sál, sárga sál
    csügg szerte sárga sűrű köd.

    Hervadni kezd a sárga lomb
    pörögve Temple fáiról.
    Lenn a halványzöld Themze foly
    s ráncos jáspis-hullámot ont.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Oscar Wilde: Szerenád

    Fordító: Rácsai Róbert

    Tisztán fúj a nyugati szél
    az Égei tengeren át,
    s a titkos márványlépcsőnél
    gályám várakozik terád.
    Nézd bíborszín vitorlámat,
    szunnyad a várban az őrszem,
    hagyd ott liliom-ágyadat,
    gyere hozzám, gyere, Hölgyem!

    Nem fog jönni, ismerem jól,
    nem érdekli hű eskü sem,
    kevés jót szólhatok arról,
    ki ily tiszta s ily kegyetlen.
    Nőknek a szív csupán játék,
    bánják is a szív fájdalmát!
    S én, a szívem szeretetét
    mindhiába pazarlom rád!

    Kormányos, a valót mondjad,
    nézd, nem aranyhaj csillog ott?
    Vagy csupán ragyogó harmat,
    mely virágszálon lecsorgott?
    Mit látsz arra, jó matrózom,
    Hölgyem kezét, liliomot?
    Vagy csak fényt a hajóorron,
    talán az ezüst homokot?

    Nem! Ez nem ragyogó harmat,
    s nem is fodros ezüst homok;
    ő az! Nézd az aranyhajat,
    keze, mint a liliomok!
    Gyerünk, irány Trója földje,
    húzd jó matróz a lapátot,
    élet s öröm királynője,
    itt hagyjuk a Hellén partot!

    Lassan sápad s kékül az ég,
    egy órát pihen a csendben;
    fedélzetre, jó legénység!
    Gyere Hölgyem, messze innen!
    Kormányos úr, irány Trója!
    Húzd jó matróz az evezőt!
    Ó, én szívem választottja,
    mindörökre imádom őt!

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Shelley sírja

    Fordító: Rácsai Róbert

    Mint betegágynál kialudt fáklyák,
    úgy állnak itt körben a ciprusok;
    Árnyukban egy bagoly fészket rakott,
    és ékszerarcuk gyíkok mutatják.

    Hol vörös láng gyúl a pipacskelyhén,
    ott a piramis csendes termében
    egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,
    s zordon őrködik a Halál kertjén.

    Ó! Földanya méhe oly édes és
    lágy ölében örök nyugalom van!
    Ám neked édesebb a pihenés,
    ahol visszhang szól kék barlangokban,
    vagy hallatszik a vad hullámverés,
    s hajók tűnnek el homály-habokban.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Silentium Amoris* 

    Mint ahogy a gyakran túl fényes nap
    Visszaűzi komor barlangjába
    A fakó és vonakodó holdat
    Mielőtt dalolna a csalogány,
    Úgy némít el Szépséged, s mindahány
    Szép énekem elhagyja dallama.

    És mint hajnalban a sík réten át
    Szárnyain száguld a szél féktelen,
    Durva csókjától megtörik a nád,
    A zene hangszerét tönkretéve,
    Tüzes szenvedélyem így vitt félre:
    Ha túlzott, elnémul a szerelem.

    De szemeimben biztosan láttad,
    Miért lettem csendes, s hallgat lantom;
    Jobb nekünk, ha útjaink szétválnak,
    Más ajkáról a dalt te vigyázod,
    S néma énekek, sosemvolt csókok
    Céltalan emlékét én megtartom.

    * A szerelem csendje (lat.)

    Rácsai Róbert

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Les Silhouettes

    Fordító: Hárs Ernő

    A tenger csupa szürke folt.
    Elcsendesült az enyhe szél,
    s akár egy hervadó levél,
    úszik a víz színén a hold.

    Halvány homokon fekete
    csónak pihen. Matrózgyerek
    mászik belé. Vígan nevet,
    s az estben megcsillan keze.

    Szalonkák hangját hallani
    a füves domb felől, ahol
    kibukkannak az ég alól
    az aratók árnyékai.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Le Réveillon

    Fordító: Hárs Ernő

    Az ég ezer piros redő,
    a köd s az árnyék menekül,
    s a hajnal a habok közül
    úgy kél, mint ágyból büszke nő.

    Az éjszaka tollain át
    érces nyilak száguldanak,
    s egy sárga tajték hallgatag
    füröszti ház s torony falát.

    Amint a tájon szétcsurog,
    néhány madarat űz tova,
    s a gesztenyefák sudara
    aranyban égve felsusog.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Le Panneau

    Fordító: Kosztolányi Dezső

    Ott, ahol árnyas a csalit,
    áll egy ivor, kis drága nő,
    a körme zöldes drágakő,
    halvány, piros rózsát szakít!

    És hull-hull a vörös levél
    és a fehérek szállanak
    a kék medencén, hol a nap
    mint aranyos sárkány henyél.

    És a fehér levél repül
    és a vörös ing hanyagul,
    ez sárga szoknyájára hull,
    az meg hollóhajára ül.

    A lány lantot vesz s énekel,
    kirebben egy skarlát-nyakú,
    ezüstbegyű, ezüst darú
    s ércszárnnyal tör az égre fel.

    A lány dalol, kezébe lant,
    úgy énekel, mint egy mese,
    mandulaszemű kedvese
    bámulja a füvön, alant.

    És felsikolt most szörnyüképp,
    az édes, könnye megered,
    gonosz tövis sebezte meg
    rózsás-eres kagylófülét.

    És most nevet, megint kacag,
    egy rózsa szirma hullt oda,
    hol sárga csipkefátyola
    mutat egy kék-eres nyakat.

    Halvány, piros rózsát szakít,
    a körme zöldes drágakő,
    áll az ivor, kis drága nő,
    ott, ahol árnyas a csalit!

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: La Mer

    A kötélzetre köd terül,
    vad hold ural szeles eget,
    mint oroszlán szeme mered
    barnás fellegsörény mögül.

    A bundás kormányosfiút
    mint árnyat veti a setét,
    a gépházban dohog a gép,
    acél járja, járja a rúd.

    Szétszórt vihar hagyott nyomot
    a dalmahodó kupolán:
    nem egy sárga tajtékfonál
    hullámokon mint csipke fut.

    Fordító: Israel Efraim
    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: La Bella Donna Della Mia Mente

    Testem parázsló tűzben ég,
    a lábam vándorolni fáj,
    annyit kiáltám a nevét,
    hogy dalt se tud már ez a száj.

    Ó, Kenderike, énekelj,
    vadrózsák közt dalban feredj,
    ó, kis Pacsirta, égre kelj,
    mert drága Hölgyem erre megy.

    Szép ő, csodás harmónia,
    mit még nem ismert férfiszem,
    szebb, mint Királynő és Rima,
    s mint holdsugár sötét vizen.

    Mirtuszlevél van a haján,
    (zöld lomb, aranyló haj körül!)
    zöld fű az őszi, halavány
    kévékben nem ily gyönyörű.

    Kis ajka csókra olvatag,
    s nem jajt kiáltani csunyán.
    Remeg, akárcsak a patak
    vagy rózsa az eső után.

    Nyaka fehér lótuszkehely,
    rózsáll a napba kegyesen,
    s ily élőn nem piheg-lehel
    a Kenderike begye sem.

    Mint gránátalma, mit a kés
    szétvágott, biborszája él,
    őszibarack az arca és
    feléd ragyog, pirulva, Dél.

    Ó, összetett kéz! Drága test,
    viselni kéj és kin nyilát,
    ó, Szerelemház, ó, nemes,
    eső-csapott, halvány virág!

    Fordító: Kosztolányi Dezső
    Forrás: Magyar Bábel