„Ma az emberek tudják mindennek az árát,
de semminek az értékét.”
Címke: Oscar Wilde
-
Oscar Wilde: Tavasztól télig (zenére )
Boldog tavasszal zöld levelek,
A víg rigónak dala száll!
Fényútvesztőben keresek
Vágyat, mit nem láttak szemek,
Derűs, aranyszárnyú madár!Rőt és fehér rózsák között,
A víg rigónak dala száll!
Szerelmem földre költözött
Eszményi kép s öröm mögött,
Derűs, aranyszárnyú madár!A sárga almán láng ragyog,
A víg rigónak dala száll!
A szív, az ajk s a lant dadog,
Vágy rózsái, kinyíltatok,
Derűs, aranyszárnyú madár!De szürke hó ül ághegyen,
A bús rigónak dala száll!
Szerelmem meghalt, jaj nekem,
Lerogytam, míg ő nesztelen,
Én, a törött szárnyú madár!
Ó, madaram, meghalt a szív –
De lelkem újra visszahív! -
Oscar Wilde: Szimfónia sárgában
Fordító: Babits Mihály
A hídon át egy omnibusz
mint sárga lepke mász elő,
és itt-ott egy járó-kelő
mint nyugtalan bogárka, kúsz.A kikötőben, árny között
pár sárga szénás-bárka száll;
és mint selyem-sál, sárga sál
csügg szerte sárga sűrű köd.Hervadni kezd a sárga lomb
pörögve Temple fáiról.
Lenn a halványzöld Themze foly
s ráncos jáspis-hullámot ont.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Oscar Wilde: Szerenád
Fordító: Rácsai Róbert
Tisztán fúj a nyugati szél
az Égei tengeren át,
s a titkos márványlépcsőnél
gályám várakozik terád.
Nézd bíborszín vitorlámat,
szunnyad a várban az őrszem,
hagyd ott liliom-ágyadat,
gyere hozzám, gyere, Hölgyem!Nem fog jönni, ismerem jól,
nem érdekli hű eskü sem,
kevés jót szólhatok arról,
ki ily tiszta s ily kegyetlen.
Nőknek a szív csupán játék,
bánják is a szív fájdalmát!
S én, a szívem szeretetét
mindhiába pazarlom rád!Kormányos, a valót mondjad,
nézd, nem aranyhaj csillog ott?
Vagy csupán ragyogó harmat,
mely virágszálon lecsorgott?
Mit látsz arra, jó matrózom,
Hölgyem kezét, liliomot?
Vagy csak fényt a hajóorron,
talán az ezüst homokot?Nem! Ez nem ragyogó harmat,
s nem is fodros ezüst homok;
ő az! Nézd az aranyhajat,
keze, mint a liliomok!
Gyerünk, irány Trója földje,
húzd jó matróz a lapátot,
élet s öröm királynője,
itt hagyjuk a Hellén partot!Lassan sápad s kékül az ég,
egy órát pihen a csendben;
fedélzetre, jó legénység!
Gyere Hölgyem, messze innen!
Kormányos úr, irány Trója!
Húzd jó matróz az evezőt!
Ó, én szívem választottja,
mindörökre imádom őt!Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Shelley sírja
Fordító: Rácsai Róbert
Mint betegágynál kialudt fáklyák,
úgy állnak itt körben a ciprusok;
Árnyukban egy bagoly fészket rakott,
és ékszerarcuk gyíkok mutatják.Hol vörös láng gyúl a pipacskelyhén,
ott a piramis csendes termében
egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,
s zordon őrködik a Halál kertjén.Ó! Földanya méhe oly édes és
lágy ölében örök nyugalom van!
Ám neked édesebb a pihenés,
ahol visszhang szól kék barlangokban,
vagy hallatszik a vad hullámverés,
s hajók tűnnek el homály-habokban.Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Silentium Amoris*
Mint ahogy a gyakran túl fényes nap
Visszaűzi komor barlangjába
A fakó és vonakodó holdat
Mielőtt dalolna a csalogány,
Úgy némít el Szépséged, s mindahány
Szép énekem elhagyja dallama.És mint hajnalban a sík réten át
Szárnyain száguld a szél féktelen,
Durva csókjától megtörik a nád,
A zene hangszerét tönkretéve,
Tüzes szenvedélyem így vitt félre:
Ha túlzott, elnémul a szerelem.De szemeimben biztosan láttad,
Miért lettem csendes, s hallgat lantom;
Jobb nekünk, ha útjaink szétválnak,
Más ajkáról a dalt te vigyázod,
S néma énekek, sosemvolt csókok
Céltalan emlékét én megtartom.* A szerelem csendje (lat.)
Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Les Silhouettes
Fordító: Hárs Ernő
A tenger csupa szürke folt.
Elcsendesült az enyhe szél,
s akár egy hervadó levél,
úszik a víz színén a hold.Halvány homokon fekete
csónak pihen. Matrózgyerek
mászik belé. Vígan nevet,
s az estben megcsillan keze.Szalonkák hangját hallani
a füves domb felől, ahol
kibukkannak az ég alól
az aratók árnyékai.Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Le Réveillon
Fordító: Hárs Ernő
Az ég ezer piros redő,
a köd s az árnyék menekül,
s a hajnal a habok közül
úgy kél, mint ágyból büszke nő.Az éjszaka tollain át
érces nyilak száguldanak,
s egy sárga tajték hallgatag
füröszti ház s torony falát.Amint a tájon szétcsurog,
néhány madarat űz tova,
s a gesztenyefák sudara
aranyban égve felsusog.Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Le Panneau
Fordító: Kosztolányi Dezső
Ott, ahol árnyas a csalit,
áll egy ivor, kis drága nő,
a körme zöldes drágakő,
halvány, piros rózsát szakít!És hull-hull a vörös levél
és a fehérek szállanak
a kék medencén, hol a nap
mint aranyos sárkány henyél.És a fehér levél repül
és a vörös ing hanyagul,
ez sárga szoknyájára hull,
az meg hollóhajára ül.A lány lantot vesz s énekel,
kirebben egy skarlát-nyakú,
ezüstbegyű, ezüst darú
s ércszárnnyal tör az égre fel.A lány dalol, kezébe lant,
úgy énekel, mint egy mese,
mandulaszemű kedvese
bámulja a füvön, alant.És felsikolt most szörnyüképp,
az édes, könnye megered,
gonosz tövis sebezte meg
rózsás-eres kagylófülét.És most nevet, megint kacag,
egy rózsa szirma hullt oda,
hol sárga csipkefátyola
mutat egy kék-eres nyakat.Halvány, piros rózsát szakít,
a körme zöldes drágakő,
áll az ivor, kis drága nő,
ott, ahol árnyas a csalit!Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: La Mer
A kötélzetre köd terül,
vad hold ural szeles eget,
mint oroszlán szeme mered
barnás fellegsörény mögül.A bundás kormányosfiút
mint árnyat veti a setét,
a gépházban dohog a gép,
acél járja, járja a rúd.Szétszórt vihar hagyott nyomot
a dalmahodó kupolán:
nem egy sárga tajtékfonál
hullámokon mint csipke fut.Fordító: Israel Efraim
Forrás: Magyar Bábel
