https://verskucko.com

Címke: Oscar Wilde

  • Oscar Wilde: Keats szerelmeseleveleinek árverezésén

    Ím, a levelek, miket Endümion
    Írt annak, kit titokban szeretett.
    Most árverésen zsémbes emberek
    Alkusznak pecsétes papírokon!
    Kalmárpénzt harsognak a fájdalom
    Vonaglásaiért. Költészetet,
    Ki kristályszívet zúz, az nem szeret,
    S ezt mohó szemek lesik villogón.
    Nem tudjátok, mi oly sok éve múlt,
    Ott, Keleten pár fáklyás katona
    Rohant az éjben, szegényes ruha
    Felett civódott, és egy nyomorult
    Köntösén sorsvetéssel osztoza,
    Isteni csodát vagy kínt nem tanult?

    Fordító: Góz Adrienn
    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Impression du matin

    Babits Mihály fordítása

    Az éji Themze kék aranyfa
    szürkés összhangba olvad át;
    a bárka okkeroldalát
    lombok serege megrohanja.

    Már csúszva száll a sárga köd
    s házakra, hídra árnyfedélt rak;
    Szent-Pál egyháza buborék csak
    a nagy várostenger fölött.

    Aztán egyszerre kél az élet;
    az utca hangja robogó;
    egy kis madár a csillogó
    tetők honán dalolni ébred.

    Egy sápadt asszony egymaga,
    halvány haján már napvilág jár,
    haboz a végső gázvilágnál;
    a szíve kő és láng az ajaka.

    Forrás: Magyar Bábel – Babits Mihály fordítása

  • Oscar Wilde: Impression du matin

    Az éji Temze kék-arany,
    S most szürke harmónia lett.
    Egy bárkát okker széna lep.
    Leúszott; s mint hideg zuhany

    Lekúszott most a sárga köd
    A hidakon; a házfalak
    S a város csupa árny-alak;
    A dóm buborék mind fölött.

    Akkor felébredt hirtelen
    A harsány élet; utcazaj,
    Zörgött szekerek sora, majd
    Madár szólt tetőcserepen.

    Csak egy magányos, sápadt nő –
    Haján nappali fény szaladt –
    Kószált a gázlámpák alatt;
    Az ajka láng, a szíve kő.

    Forrás: Magyar Bábel – Israel Efraim fordítása

  • Oscar Wilde: Húsvét napja

    Ezüstkürtök zengtek a Dómon át,
    Áhítatban térdeltek az emberek,
    S én észrevettem tarkójuk felett,
    Mint egy nagy Istent, Róma Szent Urát.

    Papként habfehér palást fedte vállát,
    Királyként vöröset öltött magára,
    S fején volt hármas aranykoronája*:
    Fény és dicsőség kísérte a Pápát.

    Titkon visszaosont ahhoz a szívem
    Ki magányos tengernél kóborolt**,
    És pihenőt hiába keresett:

    ’Róka, madár talál nyugvóhelyet,
    Egyedül én vándorlok kimerülten,
    Lábam sebes, könnyel iszom a bort.’

    Forrás: Magyar Bábel – Rácsai Róbert fordítása

  • Oscar Wilde: Bűntudat

    (Egy sáfrány-színű tanulmány)

    Szeretem topáz-szemedet,
    Mely az éjben vádló fényt vet,
    Szeretem fekvő testedet,
    A leplen e sárga ékkövet.

    Szeretem méz-sárga hajad,
    Mely csontszínű csípődig ér,
    Szeretem a bágyadt ajkad,
    Mely gyermeki ajkamhoz ér.

    Szeretem az enyhe ívet,
    A kalcedon szemhéjadon,
    S imádom sáfrány-színed
    Lágy-vad ártatlanságodon.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Oscar Wilde: A readingi fegyház balladája

    (fordította: Kosztolányi Dezső)

    I
    Skárlátszínű fegyverkabát
    nincs rajta, mint előbb,
    mert vér és bor csorgott kezén,
    úgy is fogták el őt:
    az ágyában gyilkolta meg
    kit szeretett, a nőt.

    Fegyencek közt járt, szürke-rossz
    darócruhát kapott;
    fejébe kis sportsipka volt
    s ment fürgén, vígan ott;
    de nem láttam embert, ki így
    bámulta a napot.

    Forrás: Nyugat, 1926/10 – Magyarul Bábelben