Címke: őszi vers

  • Sárhelyi Erika: Októberi délibáb

    Mint nyáron, hogyha zord fellegek jönnek,
    és bánatba vonják arcát a földnek,
    úgy tűnik az őszből a varázs, a szín,
    már nem köszönnek rám kedvenc bokraim.

    A világra hunyva ónszürke szemét,
    jéghideg esőket önt szerte az ég,
    csöndesen fuldoklik az utca, a tér,
    október karja a csatornákba ér.

    Ázik a zászló, a rendőr, az ünnep,
    ázik, ki sírja, és ázik, ki tüntet,
    a forrongó múlt s a szánalmas jelen,
    kanálisba fúl a bomlott értelem.

    Lám, tűnik az őszből a varázs, a szín,
    elcsúszik a ma a régvolt álmain,
    fakult falevelek közt tapod a láb,
    és földre hullik az összes délibáb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: JUDIT

    Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
    be kell gyújtani.
    Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
    mint a hajdani

    hidegek idejében, még mikor, kedves,
    nem öleltelek,
    mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
    nem vagyok veled.

    Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
    s félelmetesebb.
    Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
    ha már szétesett.

    Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
    Merengsz még? Aludj,
    egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
    s rám ne haragudj.

    1936. okt. eleje