Címke: pajzán versek

Ketten alusznak egy szobában; egyik
tizenöt éves, tizenhat a másik.
A szeptemberest halkan orgonázik.
Kék szem, és eperajk, és ami tetszik…
Illatos ingük földredobva fekszik
– fesztelen kényelem és párnapázsit –
már a kisebbik nyujtózkodva ásit:
mellére csókot nyom az öregebbik,
majd térdre hull, majd vad lesz, és bolondos,
és szenvedélyes, és a drága, dombos
árnyba, szőke bozótba merül ajka.
A gyermek közben ujján számol épen
(az igért táncokat számolja rajta)
és mosolyog ártatlan szendeségben.