https://verskucko.com

Címke: paradoxon

  • Lope de Vega – A szerelem különféle hatásai

    Elájulni s mindent merni, dühöngve,
    mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
    merész, halott és új életre támadt,
    csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
      és tőle távol nem találni csöndre,
    mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
    megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
    s riadtan bújni sértődött közönybe.
      Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
    édes borként mérget szívni magunkba,
    a kárt szeretni, a hasznot feledni,
      hinni, hogy a pokol visz égi útra,
    létünket egy csalódásba temetni:
    ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

    Nemes Nagy Ágnes fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nicholas Breton: Szerelmes bölcsesség

    Volnál rút, vagy nem volnék esztelen,
    ne volna arcod, vagy nekem szemem,
    volnál balga te, vagy én józanabb,
    ne volnék rab, vagy te ne ily szabad.

    De sajna szép vagy, én meg esztelen,
    arcod fényétől elvakul szemem.
    Nem lehetsz balga, s én se józanabb,
    csak rab lehetek én, s te csak szabad.

    Oly szépnek látlak – hogy volnék okos?
    Szememre üdvöt lényed harmatoz.
    S hogy balga – látván okosságodat?
    S mert szabad vagy, nem vagyok én se rab.

    Okossá hát a szépséged tegyen,
    a Gráciák igézzék rád szemem,
    okos vagy – nézz balgaságomra hát!
    Szabad vagy – hát csak tarts rabul tovább!

    Maradj te szép csak, én meg esztelen,
    tisztuljon arcod fényén csak szemem,
    okosságodban lásd, ilyen vagyok,
    szabadságodban csak legyek rabod.

    Légy hát te szép és én okos – legyen
    arcod neked, s legyen nekem szemem,
    légy hát okos te, s én se józanabb,
    légy hát szabad te, s én örökre rab.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor – Rejtvény

    Jövök egy erdőből,
    ahol sose voltam.
    Kerülök egy erdőt,
    pedig benne élek.
    Megyek egy erdőbe,
    hová sose érek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos – Rondó

    mert aki Téged megtalált, életet talált.

    elvetted tőlem a halált
    és adsz helyette életet
    napról-napra; napról-napra
    köszönöm és bocsátom meg neked,
    hogy elvéve tőlem napról-napra
    a jól megérdemelt halált

    – adsz béke helyett örömet:
    veszendőt az örök helyett,
    elvéve tőlem a halált

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Romhányi József: A rák haladása

    Egy nagyeszű fóka rámordult a rákra:
    – Ne haladjon hátra,
    hisz nem jut előbbre soha,
    kinek vissza van az oda.

    Ám a ráknak, mi tagadás,
    visszásnak tűnt ez a tanács.
    Azt értette belőle,
    szégyenszemre hátráljon meg előre.

    De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,
    más kárát tanulná meg saját hasznán,
    hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
    előregázolna hátra az iszapba.

    Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
    az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
    és hogy ne hagyja a drága időt veszni,
    elhatározta, már tegnap el is kezdi.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Baranyi Ferenc: Non-sens

    (Előled is hozzád)

    Szeretni foglak tegnapig.
    Jövőd múltamba érkezik,

    s múltadba érkezik jövőm.
    Csak tegnapig szeress, de hőn.

    Mielőtt megismertelek,
    már rég szakítottam veled.

    Nem is tudtad, hogy létezem,
    és rég szakítottál velem.

    Elváltunk végleg, mielőtt
    megjelentünk egymás előtt.

    Én jobbra el – te balra át.
    S most jobb a ballal egybevág.

    Kiadtad utamat s utad
    kiadtam én is. Menj. Maradj.

    Te érted ezt? A távozó
    nem el, de feltűnik. Hahó,

    hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
    Isten hozott! Isten veled!

    Isten veled! Isten hozott!
    Futok tőled s hozzád futok,
    s te tőlem énhozzám szaladsz,
    előlem is hozzám szaladsz –

    ki érti ezt? Ki érti azt?

    Megfoghatatlan. Képtelen.
    Szerelem ez?
    Alighanem.