Címke: pásztoridill

  • Theokritosz: Szerelmes párbeszéd

    fordította Babits Mihály

    LEÁNY
    Mind gonosz a pásztor: pásztor csalogatta Helénát!

    PÁSZTOR
    Ment a pásztor után az okos Heléna magátul.

    LEÁNY
    Mit dicsekedsz, te gonosz?… Mondják, hogy a csók csupa semmi.

    PÁSZTOR
    Mennyi drága gyönyör fér ebbe a semmibe mégis!

    LEÁNY
    Megmosom a számat, kiköpöm belőle a csókod!

    PÁSZTOR
    Megmosod a szácskád? Ideadd, hadd csókolom újra!

    LEÁNY
    Szép dolog, ily fiatal leányra kivetni a hálót.

    PÁSZTOR
    Mit dicsekedsz? Mint álom múlik el a fiatalság.

    LEÁNY
    Még nem ért meg a fürt, nem nyílt ki egészen a rózsa.

    PÁSZTOR
    Jőjj az olajfa alá, sugok egy szót drága füledbe!

    LEÁNY
    Nem megyek én, ismerlek, a multkor is így csalogattál!

    PÁSZTOR
    Jőjj no, a szilfa közé, hallgasd meg kis furulyámat!

    LEÁNY
    Gyűlölöm a furulyát, csak menj, furulyázz te magadban!

    PÁSZTOR
    Nem félsz, büszke, hogy Aphroditénak bosszuja megver?

    LEÁNY
    Bánom is Aphroditét; csak Artemis áldjon; elég az!

    PÁSZTOR
    Óh ne mondj ilyeket, mert szörnyen rád veti hurkát.

    LEÁNY
    Vesse csak: akkor is Artemis engem védeni fog majd.

    PÁSZTOR
    Nem kerülöd ki Erost; egy lány se kerülte ki még őt!

    LEÁNY
    Elkerülöm bizony én; csak vidd te magadban igáját!

    PÁSZTOR
    Félek, hogy nem is én, de silányabb lesz szeretőd majd.

    LEÁNY
    Ejhaj, mennyi legény szeretett már, egy se büvölt el!

    PÁSZTOR
    Annyi után magam egy, jöttem könyörögni szerelmed!

    LEÁNY
    Mi tegyek, édesem? A szerelem csupa bú s keserűség.

    PÁSZTOR
    Nem bús, nem keserű, a miénk csupa táncos öröm lesz.

    LEÁNY
    Azt mondják, retteg párjától mindenik asszony.

    PÁSZTOR
    Azt inkább, hogy „nincs amitől rettegne az asszony”.

    LEÁNY
    Rettegek én a gyerektől s kínjától a szülésnek.

    PÁSZTOR
    Artemis istennőd majd megkönnyíti szülésed.

    LEÁNY
    Rettegek attól, hogy szépségemet el ne veszítsem.

    PÁSZTOR
    Gyermekeidben a szépséged szebb napra derűl még.

    LEÁNY
    És ha tied leszek, illendőn te milyen hozományt adsz?

    PÁSZTOR
    Mind az egész csordám, s erdőimet és legelőmet.

    LEÁNY
    Esküdj meg, hogy nem hagysz el, ha betöltöm a vágyad!

    PÁSZTOR
    Nem, soha, bárha magad kergetnél messze magadtól.

    LEÁNY
    Készítesz nyoszolyát, építesz szép kicsi házat.

    PÁSZTOR
    Készítek nyoszolyát, pásztorkunyhómban uralkodsz.

    LEÁNY
    Mit mond majd az apám, mit mondok majd az apámnak?

    PÁSZTOR
    Megdícsér az apád, ha nevem meghallja s örül majd.

    LEÁNY
    Mondd meg hát a neved! (Milyen édes néha a név is!)

    PÁSZTOR
    Daphnis enyém, Lykidas az apám, felesége Nomaié.

    LEÁNY
    Jónevü régi család, de bizony magamé se silányabb.

    PÁSZTOR
    Jól tudom azt: hisz apád maga a jómódu Menalkas.

    LEÁNY
    Merre van az erdőd, nosza mondjad, melyik a földed?

    PÁSZTOR
    Nézd, ahol ott az a pár gyönyörű ciprusfa virágzik.

    LEÁNY
    Rágd a füvet, kecském! megnézem azt a kis erdőt.

    PÁSZTOR
    Csöndbe legelj, tehenem! míg megmutatom kicsiny erdőm.

    LEÁNY
    Mit művelsz, te gonosz? Mért nyúlsz mellemre kezeddel?

    PÁSZTOR
    Gömbölyödik már két kerek almád: hadd tapogassam!

    LEÁNY
    Zsibbadás vesz erőt rajtam; viszed el kezed onnan?!

    PÁSZTOR
    Mit félsz, drága leány? Amit én akarok, nem olyan rossz.

    LEÁNY
    Nézd, árokba tepersz, szép tiszta ruhám csupa sár lesz.

    PÁSZTOR
    Nem lesz sár, aranyom: terítek alá puha gyapjut.

    LEÁNY
    Jaj, mit akarsz? Övemet jaj, mért oldod le csipőmről!

    PÁSZTOR
    Ezt vetem első áldozatul ma Aphroditének.

    LEÁNY
    Várj, nyomorult! Meglep valaki! Nem hallod-e? Szólnak!

    PÁSZTOR
    Egymás közt suttognak a ciprusok ágai rólunk.

    LEÁNY
    Meztelenül maradok: lásd, ronggyá tépted a szoknyám.

    PÁSZTOR
    Új szoknyát, drágábbat adok majd érte cserébe.

    LEÁNY
    Lám, fűt-fát megigérsz, ki tudja, mit adsz meg a végén?

    PÁSZTOR
    Bár a lelkemet, életemet tudnám odaadni!

    LEÁNY
    Artemis, könyörülj, hogy nem maradok csapatodban!

    PÁSZTOR
    Aphroditénak üszőt viszek, egy kis borjut Erósnak.

    LEÁNY
    Szűzlány jött ide, jaj, már nem szűzlány megy el innen!

    PÁSZTOR
    Nem szűzlány, hanem asszony: az én kis arany feleségem.


    Így a titkos nász megesett. És két szeretők ott
    egymásnak nótás szavakat vigadozva feleltek.
    S így aztán a leány juhait ment őrzeni, földre
    sütve szemét, szégyenlősen, de örülve szivében,
    s ment a legény csordája után, betellve a násszal.