Címke: Petőfi István

  • Petőfi István: Bordal

    Hej, galambom, korcsmárosné gyöngyvirág,
    Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
    Most kerestem föl először én magát,
    Szoktatóban a javából adjon hát!

    Szél fúj ott künn, eső esik javában,
    Jó helyem van nékem itt a korcsmában,
    Amíg megszűn a szél és a fergeteg,
    Akkorára borom elfogy s nyergelek.

    Pusztán lakom, rég nem voltam városban,
    Hej, még sokkal régebben a templomban,
    Mi a patvar, úgy hevülök borától,
    Talán bizony üdvözülnek csókjától.

    Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,
    Adjon nekem csak egyet is próbára;
    Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám,
    Lássa csak, mint esenkedik érte szám!

    Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg,
    Kincsem, lelkem, korcsmárosné, elmegyek,
    Nincsen pénzem, kifizetni a borom,
    Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.

    Forrás: www.eternus.hu

  • Petőfi István – Sándor bátyámhoz

    Ígérsz nekem paripát,
    Még pedig párjával;
    Legyenek bármily drágák,
    Nem gondolsz árával.

    Csak hogy Pisti öcsédnek
    Nagyobb kedve legyen,
    Mert eztán vásárokra
    Majd lóháton megyen.

    Jól meggondold, bátyám,
    Amit ajánlottál;
    Tudod, hogy az ígéret
    Adomány után vár.

    Igyekezz hát, hogy gazdag
    Minél előbb legyél,
    Istók öcséd számára
    Paripákat vegyél.

    Attól tartok, hogyha majd
    Gazdagságod várom,
    A vásárra holtomig
    Gyalog kell sétálnom.

    Kunszentmiklós, 1844.

    Forrás: www.eternus.hu – Petőfi István versei