Fehér selyem szirmú orchideában
két fekete bársony szárnyú pillangó
járja szép, szerelmes táncát,
össze-összekapaszkodva, ölelkezve.
Kereső simogatások, vágyódó tekintetek
vonzzák őket egyre jobban, mindig
közelebb, szorosan ölelve egymást,
míg a bársony szárnyak összeérnek.
A szerelem heve melegíti testük,
vágyuk már szinte kínzó fájdalomig
fokozódva fonja össze őket, szárnyaik
bársony sötét éjt borítanak köréjük.
S mikor izzó csillag-robbanásban egyesül
vágyuk, s szinte eggyé válik bársonyuk,
a fehér selyem orchidea szirmai
gyengéden szerelmük fölé csukódnak.
Forrás: Lélektől lélekig
