Az apja szelíd, kicsi, gömbölyű úr,
Az anyja pedáns urinő,
Az utca megáll, kocsikázni ha megy
Az apja, az anyja, meg ő.
Otthon a papára papucs nehezül,
Mukkanni se merne szegény;
És nap-nap után dominózva ülünk,
Az apja, az anyja, meg én.
Az anyja regényt ír, az apja pipál,
Ő mulat a két öregén,
Szidjuk a cselédeket és az adót,
Az apja, az anyja, meg én.
Mellesleg az anyja csak azt lesi, hogy
Mikor jön a hercegi vő?
Bizonyosra veszik a királyi jövőt
Az apja, az anyja, meg ő.
Zálogba kerülnek az ékszerek is,
Rohanva telik az idő,
És korban is egyre előrehalad
Az apja, az anyja, meg ő.
Megvénülök én is, a házibarát,
S elpárolog hajh! a remény…
Teánkhoz is oly szomorúan ülünk
Az apja, az anyja, meg én.
Ő csak kacag és dalol, egyre remél,
S nem lesz soha csúf, soha vén,
Nagy, nagy valamit eszelünk ki bohón
Az apja, az anyja, meg én.
Jó volna nekem feleségül a lány,
Rég ismerem őt, ez a fő –
Ismernek azonkívül engem is ők,
Az apja, az anyja, meg ő.
