Itt van a császár s Budavára
Fényes, mint a Salamon-tornya,
Ős magyarok és új leventék
Jönnek hódoló díszes sorba’.
– Lesz ordó s kitüntetés bőven,
Hisz ilyet sokan érdemelnek,
Mert hívei vagyunk halálig
A dicső monarchikus elvnek.
Én is szeretnék egy kitüntetést, mely
Lőwy Árpád stílusjében volna írva:
Szeretnék a császártól egy darab szart
Monogrammos selyempapírba.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
Vezércikket ír Lengyel Zoltán
(Hogy odafenn is meghallják tán?)
Amelynek az a jelszava:
Hogy hazánk egy nagy körtefa.
Kemény körte terem a vén fán,
S hiába is puhítják szalmán,
Jobbat, mért s hogy teremne hát,
Ha rosszul ápolják a fát?
Teljesítsétek minden vágyát,
Adjatok napfényt, esőt, trágyát,
S édes körtét terem a fa,
– Ez Lengyel Zoltán végszava.
Az „Úr” válaszolni majd így fog:
Kívánságtok együtt nagyon sok;
Trágyát azt mindjárt adhatok,
A többire meg – várjatok.
Vonatkozással a „Független Magyarország”
1903. augusztus 21.-iki vezércikkére.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
Hasadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsődtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivűl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
