https://verskucko.com

Címke: rend

  • Csorba Győző: A világ közérzetéért

    Maradj szép!
    Nem magadért nem is értem
    maradj szép a világ közérzetéért

    Nem tehetsz róla hogy ilyen vagy
    Viszont ha már…
    Maradj szép az emberek öröméért

    Sok torz hatalom
    puszta létével is
    nem hogy akarná nem hogy gyűlölettel
    de saját szegény törvényeivel

    Te ugyanúgy
    saját gazdag törvényeid szerint
    nem hízelkedve nem tapsot keresve
    legjobb ha nem is tudsz sokat magadról
    vagy legalább a lényeg lényegét nem

    De a világ
    az emberek
    megérzik bizonyára
    megéreznek valamit a magosabb
    rendből?
    hát legalább
    ezért
    maradj szép!

    Forrás: Lélektől lélekig – Csorba Győző versei

  • Károlyi Amy: Sors-vonalak

    Valami furcsa kristály-belső,
    hatszögek, gyémánt-vonalak,
    körzővel, vonalzóval húzott
    hálózat, min az én halad,
    ma oda, holnap vissza megy.

    Drágakő-mélyi erezet,
    vagy menetközben tetovált.
    Improvizált vagy tervezett?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Garai Gábor: Fölötted egy csillag

    Mert nem egyszerre járja át
    a boldogság a testet:
    előbb csak a tekinteted
    száll a tárgyakra vissza,
    s derengő emlékeidet
    kezded megint szeretni.

    Aztán a puszta levegőt
    zamatosabbnak érzed,
    s hosszan, türelmesen figyelsz
    mások nehéz szavára;
    utóbb, ha egymagad vagy is,
    nemcsak magadra gondolsz,
    s rövidülnek bár napjaid –
    a jövővel beszélgetsz.

    S lassan otthon érzed magad
    szerveid vadonában,
    felejted beteg csontjaid –
    életed végtelenség.
    Megállsz a földön, rengeted –
    nem fordul ki alólad;
    és egy jószóra fölrepülsz
    a villogó egekbe.

    Pedig nem történt semmi más,
    csak a rend helyrezökkent:
    kerengtél árván, céltalan
    a gomolygó sötétben,

    s fölötted egy csillag kigyúlt –
    nyíló arany pupilla –,
    beragyogta a létezés
    megtestesült csodáit;

    lombokból lugast kerített
    a füstös városoknak,
    kicsalt egy röppenő mosolyt
    a csüggedt emberekből;

    elhívta tévelygő szíved
    az úttalan utakról,
    testvéreire mutatott
    a vad testvértelennek;

    s mert másban lelsz magadra csak
    – értette ő a titkod –,
    most benned él, s te benne élsz,
    egybe-szőtt csillag-ábra;

    s tudod, már többé nem hagy el
    tündöklő tisztasága.

    Forrás: Szeretem a verseket