Így írtok ti
Gellért Oszkár: Amint a karod fölemeled
Amint a karod fölemeled,
mennyi bidres-bodros szövet
hull vissza, mint egy zuhatag,
és milyen finom kis pihék
pelyhedzenek a könyöködbe.
A könyököd kinyögöd,
és szívembe könyökölsz – au!
Au – vau! Miau!
És milyen fehér vonal emelkedik,
amint karod fölemeled,
emelkedik, csavarog, terjed
a könyöködtől a kisujjad körméig,
a kisujjad körmétől megint vissza,
a kisujjad körmétől visszáig,
amint a karod fölemeled,
a könyöködtől a kisujjad utolsó percéig.
Tizenöt centiméter.
A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter.
Összesen harminc centiméter.
És hogy rezegnek a szálak,
és kicsi pelyhek szurkálnak szíven.
Amint a karod fölemeled,
hogy fejemhez vágd a levesestálat.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei