Címke: Solymos Ida versei

  • Solymos Ida: Szigorú szolgálattevő

    Emlékeztessem magamat?
    hogy mint nap,
    eszméletemben fölvirradsz,
    le nem nyugszol soha,
    szigorú szolgálattevő,
    cselekvéstelen tettek támasza
    – lám! –
    – tudod is, hogy hasonlíthatatlan.

    A szavak semmire se jók.
    Ugrásom rövidebb volt önmagamnál,
    célja-rejtett mutatvány, olcsó, ostoba,
    így kreálhattam viszonyíthatót.

    cilinderemből fűrészpor szakadt ki,
    berondítja a padlatot.
    Nem szövetséges konyak és dohány.
    Pimasz voltam: hát ordítok.

    Dicsértessél a tűrés országában!
    A tékozlásnak nincs feltétele.
    Eldönthető, ki mállik szét magában
    s mivé sarcolja vállalt szerepe.

    Egyedülséged magaslatán is,
    törvényhozó, te,
    dicsértess csöndesen.
    Nem én leszek, aki kiválik.
    Buborék voltam.
    Nem is létezem.




    🔖 Forrás : Solymos Ida: Esküminta

  • Solymos Ida: Versenymű

    Az éjszaka tovább feküdt ajtóm előtt
    mint illendő.
    Mást ír elő a tornatanár
    A sötétség elkotródott végre
    de nem ébredt föl egyetlen madár.

    Nálatok jártam hátamon koporsóm
    nem szoríthattatok helyet neki
    míg áhítattal ácsorogtam
    nyersdeszka könyvpolcotok előtt
    a gyöngéd voltív hajlata alatt

    Mindig valami előtt és valakinek alatta állok
    s nem értitek miért is állok
    és miféle boltívek alatt
    s mért fontos Vivaldi 18. versenyművét
    beszerezni három lemezen – mert éppen kapható?

    A dinnye elfogyott
    Házigazdának nagymamának gyereknek
    szelet sem jutott
    Koporsós vendég a lesikált konyhaszéken
    szájában elolvad a sajt
    Képeslap a Balatont röpteti be
    gáz dinnyehéj és vasalógőz fölé
    A házigazda kiforgatja zsebeit
    nincsen bennük forint
    Ki-besétál a koporsóvivő s vele a messziek
    akiknek itt volt megszokott helye

    Azután eldöntöttük
    félelem és öröm csak hisztéria
    kifordul az ajtón akit meglegyint
    Zarándokoljunk Illés Árpádhoz ünnep délután
    megváltjuk őt és mimagunkat
    esetleg virágot viszünk
    Esedékes egy előadás a líra válságáról
    de ki tartsa meg?

    A fiatalasszony hajába
    ultramarinkék szalagsáv illenék
    szőjünk megfelelő árnyalatút
    leszállva emeletek magasából
    mielőtt elveszünk a szikrázás folyosóiban
    és tüzet fog hajunk

    Jöjjön a zongorahangoló és a könyvkötő
    kínáljuk meg a görögdinnye árnyékával
    de pénzt is csorgassunk neki
    Nem üdvös a falra képzelnünk magunkat
    festményeink helyett
    amikor a büdöske sublódra ugrik a szőnyeg
    fáradt mintái közül és kiabál

    Figyelem! Figyelem!

    AZ ELŐADÁS ELMARAD!
    A vándorcirkusz nem ide kért beutazási engedélyt
    A RAVATALOZÓ BIZONYTALAN IDEIG ZÁRVA
    imbolyogjunk le a földszint sárga utazódobozába
    EMIGRÁLTAK A KOPORSÓVIVŐK ÉS A BÓBITÁS LOVAK

    A TÉRKÉPRAJZOLÓ INTÉZET
    VÍZKERESZTIG A HELYÉN MARAD

    BÁBÁK ÉS ÚJSZÜLÖTTEK
    UJRAOLTÁS CÉLJÁBÓL JELENTKEZZENEK!

    Koporsóvivőnk vándorol még valameddig
    könyvsorok boltíve alatt
    deszkaládája míg leszakad
    szétesik vagy fölhasználja más
    úrutazó vagy amatőr hekus

    Szenzációóóó! KÜLÖNKIADÁS444
    TÚLNÉPESEDÉS A FONTOS ÚTSZAKASZOKON!
    – nyilatkozik a statisztikus




    🔖 Forrás: Solymos Ida – Esküminta