Ha kedd, ha péntek, mindegy, úgyse látlak,
S mindegy, ha délelőtt csütörtökön, –
Mint hétfő, szerda, szombat – vízözön
Előtti korszakunkban – s a vasárnap!
Egyformán hosszú már a kedd, a péntek,
Csütörtök, – délelőtt vagy délután.
Hosszú? Nem is. Csak van. Örök hétvégék
Követik egymást, mert nap nap után
Nem látlak, nem beszélünk, föl se hívlak,
Csak fölhívhatnálak még, s mormolom
Hogy kedd, csütörtök, péntek, – s szerda, hétfő…
Mert addig, míg tudom, hogy hol s mikor vagy,
Hogy fölhívhatlak, – addig nem tudom
Elhinni sem, hogy ez a csend a végső.
Forrás: Szívzuhogás
