Címke: szabadulás

  • Safárik Gabriella – Farkasverem

    Farkaslélek egyesül farkaslélekkel
    életünk vermében – s szállunk fel
    egyként világunk kelyhére…


    Falként egybeolvadnak abroncsos
    szorító markú acélrácsok.
    Minden egybemosódik előttem,
    vakító fáradtságban már nem látok.

    A világ szeme ezernyi rácsként
    pillant rám, fejét leszegve.
    Ezer vas határol sírva földemen,
    kék váradhoz utat keresve.

    A rács mögött már nincsen világ,
    mi engem feléd vezetne.
    Járom köröm ernyedt akaratom
    roppant erejével fejvesztve.

    Néha felnézek pupillám fekete
    sugarú szemein keresztül,
    majd megállok a kör közepén,
    szívem hasadtan egyedül.


    Ölelj át…

    S nézd… angyalok szállnak le a földre…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Önmagamba falazva

    Mi ez? Hol vagyok én?
    Hogy kerültem ide
    megint?
    Falak, falak:
    égigérő falak
    vesznek körül
    elrendelés szerint.

    Kéz nem nyúl rajtuk át.
    Hang nem hat rajtuk át.
    Egy csillag sem üzen.
    Tán vétkeimből nőttek e falak –
    köztük vakon vergődöm,
    némán és süketen.

    Tűrnék, Uram, tudod
    békességgel más, nagy fájdalmakat –
    csak ezeket elvennéd,
    csak ezeket elvennéd!
    E vastagodó kripta-falakat.

    Adnál erőt elveszteni magam –
    vagy szabadulni: erőt a karomba.
    Voltam szabad,
    most újra rab –
    élhetek-e tovább
    így, befalazva önmagamba?

    Voltam szabad –
    az egészség mámorát kortyolgattam,
    szürcsölgettem a munka gyönyörét,
    a szeretet ős-ózonát.
    S falak, falak…
    Valakinek, aki szeret,
    aki tiszta, aki szabad
    és aki lát:
    add kezébe a jerikói trombitát.

    Forrás: Lélektől lélekig