Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
“Csak felszínt, emberit: ez is elég”
Hegytetőn állok – Óh fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok –
Óh ormok, rémek, erők, viharok!
Óh ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyú tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő aki szakadékba lép.
Föl! Át! Le! – Szétcsap az egy irány –
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki – végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.
Forrás: Index fórum: Kedvesch versek
