(ford.: Kálnoky László)
Várj, kedvesem, fölolvasok
a szerelem könyvéből egy lapot.
Háromórás sétánk alatt
nyomunkban két árnyék haladt,
mit létre saját alakunk hozott;
de most a nap fejünk fölött van épp,
lábunk árnyunkra lép,
s minden, mi nem fény, megfogyatkozott.
Látván, szerelmünk mily heves,
minden árnyék, gond, csalfa mez
kitért előlünk; s most nem így van ez.
A szerelem nem ért tetőre még,
ha féli a mások tekintetét.
Ha szerelmünk dele letűnt,
majd más irányú árnyékot vetünk.
Amaz elsők más szemeket
tettek vakká, de majd ezek
a mi kettőnk látását veszik el.
Ha egyszer a szerelem alkonyul,
megcsalsz majd álnokul,
s én olyat teszek, mit titkolni kell.
Reggeli árnyék megy tovább,
ők nyúlnak egész napon át –
De jaj, rövid a nap, ha hűl a vágy!
Növő vagy teljes fény a szenvedély,
s délutánjának első perce éj.
Forrás: Magyar Bábel
