Címke: Szerelem
-
József Attila: Amióta…
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,
Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb’esés üszke.Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! – úgy édesebb.
-
Illyés Gyula: Szeretlek
„Szeretlek, kedvesem,
szeretlek tégedet” –Szeretlek azóta,
hogy megismertelek,
azóta, mióta
hétre hét, napra nap
év negyvennegyedik,
jött úgy, hogy észre
a ráncaim veszik… csak
hogy vagyok általad
estétől reggelig
titkosan gazdagabb –
Életeddel telik
annyira életem,
hogy – enyém vagy tied? –
el-elcserélhetem.Hogy így elevenen
én neked lehetek
lelket föltámasztó
lét-újító verem –
Ifjan és öregen
sose volt kezdetek
óta szerettelek –
e földi rögökönSzeretlek, kedvesem,
keres képzeletem
szomjasan odafönn,
odatúl is neked
s nekem közös helyet… -
Illyés Gyula: Don Juan megtérése
És amidőn elkezdtem haldokolni
és föltéptem az inget mellemen
s vénen is anyámszülte meztelen
hányódtam (pfuj!) s nem tudtam csak habogni,mert szem vakult, fog lazult s hullt s a fülben
siketedés tenger-moraja kélt
s szívemet is – még egy kis melegért –
kitakartam s végleg megszégyenültem:ki volt velem? S ki lesz? Hisz mind nagyobb csak
kiszolgáltatottságunk a hiú vigasznak,
hogy van menekvés… (a szerelem!) – Igazasszonyunk most választódik ki; az,
ki oly türelemmel mossa le szennyünk,
mint az az első, kitől megszülettünk! -
Illyés Gyula: Körülvettelek…
Körülvettelek, ahogyan
ezer karjával a világ,
féltve, becézve, nyugtalan,
ahogy a víz, a lég, a fák.De nem nyugszik most sem a vágy,
hogy megláncol, hogy megfogan,
betölti tested otthonát
és szíved alatt társa van.Átszállunk majd nyomtalanul
rajtad és benned; lekonyul
a szolgaságba szép fejed,de mint ág, ha terhét veti,
megint a menny ég kell neki,
mert ami él, csak – átmenet!
