https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Mark Twain – Lopott csók

    Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot,
    hanem azonnal visszaadja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Jónás Tamás – Csak szonett

    Hitetlenségem büntetése vagy.
    Nem számítottam rá, hogy közelemben
    lehet még jeget olvasztani ember,
    pinceablakon beragyogni nap.

    Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
    Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
    Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
    És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

    De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
    A tenger fáradtan mellém zuhan.
    A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

    hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
    a mellkasomban, és kapkod az élet:
    sorsomnak, veled, újra dolga van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyulai Pál: Szeretlek!

    Szeretlek, szeretlek!
    Kimondom, kimondom!
    El nem bírhatom már,
    oly nehéz lett titkom;
    s mint a néma gyermek,
    amidőn megszólal,
    megteltem csordultig
    könnyel, fájdalommal.

    Fájdalomnak könnye,
    örömnek fájdalma,
    szívem hő szerelme,
    hűsége, bizalma,
    lelkem minden kincse,
    és egy egész élet,
    utasítsd bár vissza,
    örökre tiéd lett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Paul Éluard: Bizonyosság

    Ha szólok hozzád csak azért hogy halljalak
    Ha téged hallak bizonyos az értelem

    Ha mosolyogsz csak azért hogy még jobban elboríts
    Ha mosolyogsz a világ tárul ki elém

    Ha átölellek csak magamat folytatom
    Hogyha mi élünk minden csak örömöt ad

    Ha elhagylak egymást idézzük azzal is
    S elválásunkkor is találkozunk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  John DonneJó reggelt!


    Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
    szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
    mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
    szoptuk vidéki örömök tejét?
    Igy volt, s mindez az öröm árnya csak,
    ha szépet láttam, téged láttalak,
    minden szépségbe már beléálmodtalak.

    S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
    kik egymást még félénken nézitek;
    és mindenben szerelmetek kering
    s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
    Felfedező uj földet látogat,
    más térképen néz új világokat –
    világod én vagyok, s világom már te vagy.

    Ha összenézünk, hű szivet mutat
    egymás szemében két ábrázatunk;
    nincs éles Észak s elhajló Nyugat –
    jobb féltekéket hol találhatunk?
    Csak az halhat meg, ami már megunt;
    ha két szerelem egy, ha a magunk
    szerelme nem lazul, ugy meg se halhatunk.

    (Vas István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lesznai Anna: Szerelmes varázs

    Mondják, sebek fennen sírnak:
    Ám mi ketten
    Réges-régen
    Szembe nézünk
    Egymást látjuk.

    Mondják, utcák ágaskodnak:
    Egymást látjuk
    Szűz sötétben
    Tudom, intesz,
    Izzó érrel
    Összeérünk.

    Mondják, mi is elszakadjunk:
    Összeérünk,
    Kezed alatt
    Szívem dobban.
    Bizton búvó
    Keblem felett
    Sejtem szárnyad.

    Mondom, tudd meg, mind hiába:
    Szárnyad sejtem
    Nyugtod rejtem
    Feles feled,
    Szemem horgát
    Nem felejtem
    El nem ejtem.

    Mondjuk ketten: mind hiába:
    El nem ejtjük
    Szemünk horgát
    Feles szívünk
    Szárnyak hordják.
    Összeérünk
    Egy a vérünk
    Szűz sötétben
    Öröklétben
    Egymást látjuk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Csók a lépcsőházban

    Összerebbentünk ijedten:
    „Jaj, ne, ne, meglátnak”.
    S látod, most eldicsekedem
    az egész világnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Gyöngy

    Szeretlek, mondom.
    – Látod: már ez a nap sem
    kelt s telt hiába.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol: idézet

    „Szeress meg koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”

    Forrás: FB

  • William Wordsworth: Tünemény

    Mikor először tünt elém,
    drága volt, mint egy tünemény,
    kit azért küldött életem,
    hogy egy perc dísze ő legyen.
    Szeme mint alkony csillaga;
    s az alkony hozzá a haja:
    csak ennyi benne az, ami
    nem májusi és hajnali.
    Vidám kép, édes könnyűség:
    meglep, megállít és kísért.

    De többször látva: látomány
    volt ő, és mégis földi lány.
    Lépése szűzi és szabad.
    Házias minden mozdulat.
    Alakja nyájas, tiszta fény.
    Nyomában emlék és remény
    kelt: mivel ő sem állt a szív
    mindennapi és primitív
    éhei, kis búk, örömök,
    csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

    Azóta híven nézem őt
    s lesem élete ütemét.
    Lelket lélekző drága lény:
    útitárs a Halál felé.
    Szilárd ész, gyengéd akarat,
    szívós erő halk báj alatt.

    Valódi asszony, jó, s igaz,
    intés, parancs, derű, vigasz.
    Asszony, és mégis valami
    fényt érzek, ami angyali…

    Forrás: FB