https://verskucko.com

Címke: szeretet

  • Áprily Lajos: Napló

    Ma nem gondoltam rád, kedves fiam.

    Homályban ültem, hangulattalan,
    nagy seb-bilinccsel — bénán, mint a rab,
    vártam, mikor lop sugarat reám
    egy könyörülő, keskeny ég-darab.
    De a tavaszból nem jutott öröm.
    A nap nem szárnyam volt, csak börtönöm.
    Király, ki koldus-kézzel érkezett…

    Egy nap — megint egy nap, mely elveszett.

    S mikor — fiam — kész volt a számadás,
    eszembe villant a kirándulás.
    Az ég feletted genciána-kék,
    ragyog reád a végtelen vidék.
    A hátizsákodat büszkén viszed,
    kövek közül szürcsölsz forrásvizet.
    Bokor tövében elrejtőzve vár
    tündér-virág: tarka rigó-pohár.
    Az erdő száz kincset kínál neked:
    arany bábrablót, hőscincéreket.
    Prairie-k fiának álmodod magad,
    kalandjaidban könnyű szárny emel,
    nomád és hős vagy, szertelen, szabad!

    Ezt a napot mégsem vesztettem el.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik örvendnek. Azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.”

    Henry van Dyke

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (részlet)

    „A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki ezek a megszokott munkák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.

    – Isten veled – mondta a virágnak.

    A virág azonban nem felelt.

    – Isten veled – ismételte.

    A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.

    – Ostoba voltam – mondta végül a kis hercegnek. – Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.

    A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.

    Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.

    – Hát igen, szeretlek – mondta a virág. – Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni… Hagyd békén azt a burát. Nem kell.

    – De a szél…

    – Egyáltalán nem vagyok olyan náthás… Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.

    – De az állatok…

    – Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.

    És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.

    – Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan – tette hozzá. – Idegesítő… Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

    Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.”

    Tom Bodett

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk.”

    Václav Havel

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Ének

    Most – gyöngén ködös októberi reggel –
    elmegyek én is az emberekkel.

    Most úgy jönnek az emberek elém,
    mintha hallgatnák valami mesém.

    Most – ha jőne – egy szomorú ember,
    cserélném életét az életemmel.

    Most úgy adnék a fázónak tüzet,
    mintha én is kaptam volna tüzet.

    Most úgy nézek egy idegen arcot,
    mintha sose harcoltam volna harcot.

    Most – hirtelen jött – jaj, siessetek,
    egy percre nálam van a szeretet.

    Most kérjetek, amit akartok tőlem,
    most minden jóság gerezdben előttem,

    *

    (Nézd, drága ember, a lelkem vedd el!…
    …miért feleled rosszkedvűen: nem kell!…)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

    S ha nem képes erre – bármilyen fájdalmas is –, tudd, hogy az elsősorban az ő tragédiája.

    Mert a nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.”

    Müller Péter: Benső mosoly

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Kétféle beszélgetés van.

    Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.

    Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.

    Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.

    A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”

    Müller Péter: Szeretetkönyv

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fésűs Éva: Csak ennyi

    Amit ma megtehetsz, kevés,
    mégse halaszd el holnapig;
    részekből teljesül az egész,
    nagy szívvel tedd meg a kicsit.

    Amit ma eltehetsz se sok,
    – nincsenek garasos csodák, –
    de valaki örülni fog
    még ennek is, hát add tovább.

    Ezer szóból csak egy igaz,
    és sok beszéd elrejtheti,
    ha rábukkannál, melyik az,
    ne tétovázz kiejteni.

    Naponta egy lépést tehetsz,
    hogy messzi célodat elérd,
    de ne csüggedj, Akit szeretsz,
    ugyanígy elindul feléd.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Nem sokat szeretett

    Ő nem sok embert szeretett.
    A szíve mély, de zárt világ volt:
    Különös kőfallal kerített,
    Mély futó-árokkal határolt.
    S hogy őt szeretik: alig hitte:
    Őt, önmagáért, semmi másért,
    A szívébe zárt mély világért.

    Úgy szeretném megmelengetni most
    Az ő szívénél melengetett kézzel
    A nem-sok embert, akit szeretett.
    Itt most ezt a két drága gyermeket:
    Testvérének gyermekeit:
    Testvéremnek gyermekeit.
    Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
    S egy-öleléssel fogni őket át –
    Nekünk, kik szerteágazó családfán
    Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

    1936.

    Forrás: Vers mindenkinek