Címke: szeretet

  • Garai Gábor: Aligha érdemem

    Aligha érdemem szerint szerettek
    ti mind, akik most mellék álltatok.
    A vállatokra löktem a keresztet,
    mit felcipelni nékem adatott.

    Még gyászom is pelyva-füstöt virágzott,
    még bánatom is lángolón rivallt;
    és arcotokba csaptak mind e lángok,
    s rátok verettek minden régi bajt.

    De konok hűségetek körülállott
    s testvér-kezek szövedékein át
    látom, hogy van nyomoromra bocsánat,
    s körülöttem kiderül a világ.

    Hull, hull a juhar aranysárga lombja;
    és megtorpant az őszi pillanat:
    rezzenetlen fák közt felém hajolva
    szelid szirmokkal símogat a nap.

    Forrás: garaigabor.wrm.hu

  • Garai Gábor: Visszfény

    „ki méltó látni a csodát,
    az a csodát magában hordja.”
    (Babits)

    Aki méltó – magában hordja
    a szépet s az álmélkodást;
    tulajdon visszfényét ragyogja,
    magától kér feloldozást.

    Aki méltatlan, ki e földi
    lét törvényének rabja csak,
    magában nem tud tündökölni,
    s lerogy saját súlya alatt.

    De fölkél, ha más terhe nyomja –
    emeli vállát – s szárnya nő.
    Szerelmét lánggal lobogózza,
    s megőrli szívét az idő.

    1974

    Forrás: garaigabor.wrm.hu

  • Garai Gábor: Álmodj!

    Álmodj egy szép világot
    hol a tenger a fény,
    ott hol a béke az égig ér…

    Álmodd,
    hogy a szeretet örökké él,
    a szívedben derű, és senki nem fél…

    Álmodd,
    hogy az álmaid valóra váljanak,
    és elkerül minden,
    mi szívednek fájhat.

    Forrás: agfalva.lutheran.hu

  • Torma Judit: Házi feladat

    Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
    Néhány dolgot alaposan elfelejtettem…

    Meg kell tanulnom nemet mondani.
    S aztán: elmondani hogy valami fáj.
    Meg kell tanulnom: “megbántottál”,
    s azt is: “nem muszáj”.

    Meg kell tanulnom azt is: “kérlek”
    s vele együtt: “nagyon köszönöm”.
    Meg kell tanulnom: “igazán semmiség”,
    és szívből:”nekem volt öröm”.

    Meg kell tanulnom néhány új szót is:
    bár sokszor hallom, és régen ismerem,
    velem nőtt fel és velem él,
    de meg kell tanulnom: “megtennéd nekem?”

    Meg kell tanulnom azt is: “sajnálom”,
    s kimondani, hogy “megbántottalak” –
    de azt is meg kel tanulnom végre,
    hogy kimondjam: “igen, régen vártalak”.

    Meg kell tanulnom szavakba önteni,
    hogy mi az, ami emészt legbelül.
    Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
    “beszéljünk: ez nem megy egyedül”.

    Meg kell tanulnom még három dolgot:
    a világ legnehezebb három szavát,
    és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
    perceken, órákon, napokon át.

    Meg kell tanulnom: “megbocsátok”

    • ezt tudni a legnagyobb vagyon.
      Meg kell tanulnom: “bocsánat” – és végül:
      meg kell tanulnunk: “szeretlek nagyon”…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fecske Csaba: A nagymamánál

    A nagymamánál jó,
    csak ott jó igazán.
    A nagymamának sok keze van,
    tesz-vesz szaporán.

    Egyik kezével főz,
    a másikkal mosogat,
    a harmadikkal fejemen
    egy dudort borogat,
    a sokadik kezével
    kinyitja a tehénen a csapot,
    s a tehénből máris
    friss, meleg tej csobog.

    A nagymamánál jó,
    mert ott van nagyapa,
    aki a mezőről tücsökszavú
    estét hoz haza.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: Szent szerelmi újraélés

    Gy. F. ajánlás

    Te még nem tudod, hogy ki is vagyok,
    Hogy kiék ezek a fáradt szemek
    Melyekben életfény sosem ragyog.

    Az én arcom ez a beteg sápadt,
    Kín meszelővel fehérre mázolt
    Melyről lesír távol az utálat….

    Ez is az enyém még, te, a hajam,
    Ez a törtfényű kis büszkeségem,
    Az egyetlenegy fiatal rajtam.

    Ma milyen furcsák a szemeid,
    Most ép olyanok, mint a Kisdedé.
    Olyan babonásan tiszták megint.

    Ne nézz úgy rám, hisz csak fáradt vagyok.
    Én már látom, hogy a te szemedben
    A fáradtságom is benne ragyog….

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Orson Welles: Idézetek

    „Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz, akár ha minden kívánságát teljesíted is, ha magad nem vagy boldog.”

    Forrás: Orson Welles idézetei

  • Áprily Lajos: A kertbe ment

    Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
    a virágosod és a pázsitod.
    Én nem tudom, virágok ültetését
    ágyásaidban hogy igazitod.

    Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
    júniusi vasárnap hajnalán,
    beteg lábával és beteg szivével
    bánatosan kertedbe ment anyám.

    Uram, tele volt immár félelemmel,
    sokszor riasztó árnyék lepte meg,
    de szigony-eres, érdes két kezével
    még gyomlálgatta volna kertemet.

    A kicsi teste csupa nyugtalanság,
    s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
    Virágosodban könyörülj meg rajta,
    hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

    Mezőiden ne csak virágmagot vess,
    virágaid közé vegyíts gyomot,
    hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
    asphodelosod és liliomod.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szép Ernő: Ne hidd

    Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
    Ami kegyetlen, ami gaz,
    Mi ocsmány és alávaló
    Ne hidd, ne hidd, ami való.Hazugság, amit a lap ír,
    Félrebeszél az a papír,
    Meredt szemekkel aki sug
    Az mind gyalázatos hazug.Ugratnak, játszanak veled;
    Nem lehet az, hogy képzeled!
    Nem hihetett, ha van hited,
    Gazember vagy, ha elhiszed.Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz,
    Ordítsd az égre: nem igaz!
    Szeme közé kacagj neki,
    Ki a borzasztót hirdeti.Hátrálj, zárkózz el, menekülj,
    Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj,
    Vigyázz, a szenny meg ne egyen,
    Ne rothadj itt elevenen.Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad,
    Mi undort és gyötrelmet ad,
    A fényképed, meg a tavasz,
    S az Igazság, az igaz.Csak ami szép, jó, mindig az,
    Mit álmodtál, az igaz,
    Mi nem divat, mi nem haló,
    Az, ami örökkévaló.Csak a kedvesség, az öröm,
    A pardon, meg a köszönöm,
    A gyöngédség, a figyelem,
    Csak az igaz idelenn.Csak a segítség, a vigasz,
    A barátság, az igaz.
    Csak az a gyémánt-szeretet,
    Mi a szívekre veretett.Beléd döfték a kést: nem hidd,
    Kiszaggathatják beleid,
    Míg lélegzel s eszmél agyad,
    A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.Megmarkolom két válladat,
    Szemembe nézz, ne hadd magad,
    Tiszta maradj, maradj szabad,
    Ne bukj el, meg ne add magad.Légy tiszta, hős légy, légy erős,
    Holtrészeg légy, légy eszelős,
    A Földre felhőkből tekints.
    Te légy az isten, hogyha nincs.
  • Illyés Gyula: Jó érezni

    Jó érezni azt, hogy szeretlek
    nagyon és egyre-egyre jobban.
    Ott bujkálni a két szemedben,
    rejtőzködni mosolyodban.

    Érezni, hogy a szemeid már
    szemeimben élnek és néznek,
    s érezni azt, hogy szép, veled szép,
    és csak veled teljes az élet.

    Mit el nem értünk,
    külön tévelyegve;
    talán egy kis fészek adja meg
    nekünk,

    hol ajk az ajkon egymást
    átölelve,
    nevetve-sírva boldogok leszünk.

    Forrás: Meglepetésvers.hu