https://verskucko.com

Címke: szeretet

  • Garai Gábor: Artisták

    Élő csipesz, lóg a trapézen
    a férfi fejjel lefele,
    foga közt kettős tárcsa, mintha
    mágneses nyelvet öltene.

    A vonzás túlsó pólusán függ
    s forog a nő – feszül a száj!
    Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,
    tömör csönd s véletlen halál.

    Micsoda egymásrautaltság
    leng itt ég alatt, föld felett,
    micsoda gyakorlott makacs vágy
    ment s kockáztat két életet!

    Milyen figyelemben forognak
    s mily fegyelemben, tudva: csak
    együtt szállnak, ha egyikük vét,
    mindketten aláhullanak!…

    Ó, ha így tudnánk összefogni
    egymásra bízott szeretők,
    mintha folyton fönn-szállva, mintha
    folytonos zuhanás előtt!

    Ó, ha közös dolgok tevői,
    így tartanánk egymást, ilyen
    végzetes bizalommal egymás
    fogában s idegeiben!

    Ezrekbe fogódzók, ha hittel
    mondanánk, mint ők odafönn
    élik, hogy: a másik ügyéhez
    egész létemmel van közöm!…

    Forog, forog a nő a férfi
    foga közt – tompul a zene,
    csak dob kopog. – Valami gyors vég,
    bármi föloldás kellene!

    No most!… Földet ér a mutatvány.
    Fönt már a taps függönye leng.
    S ők ketten egyetlen groteszk bók
    szobrában állnak idelent.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Sohase feledd azt, hogy az értékes élet alapja a szeretet és a békesség.
    Utána a türelem és az emberi megértés.”

    – Tamási Áron

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Álomtakaró

    Álmaidból szőj puha takarót,
    s terítsd magadra,
    mert kint hideg van.

    Sződd nagyra,
    hogy nekem is jusson belőle,
    mert én is fázom.

    Sződd még nagyobbra,
    hogy mindenkit betakarhass vele,
    mert hideg a világ és idegen.

    Énekeld el az álmaidat,
    és táncolj hozzá.
    Dalod legyen melegem, táncod erőm.

    Serény kezekkel öltsd a szálakat,
    készítsd el hamar, mert fázom,
    siess, hogy minden a helyére kerüljön,
    mielőtt lemegy a fény.

    Énekelj nekem,
    suttogva, tündéréneket,
    hogy gyönyörű álmunk legyen,
    míg csendben alszunk,
    s feledjük a fagy-sötét éveket.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Veszélyes úton jársz…

    Veszélyes úton jársz: lábad körül csapdák,
    szél ködöt terelget mögéd, ahol ellépsz,
    eső csinál rácsot, hadakozik villám,
    laza lombzúgásból rejtegetőd épül.

    Komoly szavam küldöm felocsúdtatónak:
    bátor elleneim teáltalad bátrak:
    rég nem voltál erre, messzekerült dűlőn
    duhaj gyomok szúrnak gonoszul az égbe. –

    Emlékszel-e még rá, kétkedésbe mártott
    Isten-hozottamra, okos félelmemre?
    Tükröző gyerkőcök játékos kezéből
    rámhullt rezge fénynek véltelek szorongva.

    Szándékkal maradtál, szándékkal kuszáltad
    sorsomba a sorsod. Jólesett, s miként a
    lengetett inga a mélyponton, golyó a
    fordított kúp szoros csúcsában, megálltam. –

    Szándékkal maradtál. – Szándék-e keserves
    kalandod ezúttal? Nem tudom. Ki tudja? –
    Komoly szavam küldöm felocsúdtatónak:
    látsz-e még? vigyázz! már tág a köz közöttünk.

    Ne hagyj itt, szegényke, többet ártsz magadnak:
    meleg tenyeremből kipottyanó szíved
    hóember takarja két fagyos markába.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

    Azt kérdezted tőlem,
    nagyon vártalak? –
    Mint az éjszakára
    fölvirrad a nap,
    mint a délutánra
    jő az alkonyat,
    mint ha szellő jelzi
    a förgeteget –
    ezer pici jelből
    tudtam jöttödet.

    Mint tavaszi reggel
    a nap sugarát,
    fagyos téli este
    jégcsap csillagát,
    mint az alma ízét,
    tejet, kenyeret –
    pedig nem is láttalak még,
    úgy ismertelek.

    Mint a fény az árnyat,
    záport a virág,
    mint patak a medrét,
    madarat az ág,
    mint sóhajos nyári éjjel
    a fák az eget –
    mindenkinél jobban téged
    így szerettelek.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Móra Ferenc: Szeresd a gyermeket!

    Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
    Hol villámok között vala az Úr jelen,
    E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva –
    Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
    Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
    Az emberszívbe írta.

    Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
    A csillagok közé ő még el-elsuhan,
    S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
    Hiába könyveid, hiába lángeszed,
    Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
    Csak gyermeklelken át.

    Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
    Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
    Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
    Bimbónyi kis keze áldással van tele,
    S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
    Ha víg kacaja zendül?

    Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
    Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
    Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
    S köszönetét, akár az esti fuvalom,
    Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
    Oly halkan rebegi.

    Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
    Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
    Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
    S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
    Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
    Letörli vétkeid!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Bíztató

    Ha majd e-világon
    lehetetlen lettem,
    akinek hiányzom:
    magában keressen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Vörösmarty Mihály: Névnapra

    Úgy áldjon meg Isten neved napján,
    Hogy beérhesd vele minden órán.
    Legyen élted mint a virágos fa:
    Remény s öröm virágozzék rajta.
    Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
    Legyen neked édes a szerelem.
    Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
    Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
    Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
    S utána hosszú boldog nap a kéj.
    S bárhova visz tőlünk a szerencse,
    Lépésidet emlékünk kövesse.
    S rokon érzet tartson köztünk hidat:
    Te se felejtsd távol barátidat.

    Forrás: eternus.hu – Vörösmarty Mihály: Névnapra

  • Tatiosz: Tartalékok

    Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.

    Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.

    A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.

    A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.

    Mindenből kettőnk legyen.

    Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.

    (Részletek Tatiosz A szeretet kézikönyve című művéből.)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Vallomások

    Muzikális vagyok mint Einstein
    szép csak annyira mint Mozart
    de tudok modortalan
    lenni mint Michelangelo

    Legfőbb érdeklődési köröm
    hogy vajjon mi köze dolgaimhoz
    azok körének akik érdeklődés
    nélkül dolgoznak dolgaim ellen

    Szeretni szeretek és semmi mást
    Működésem szerint inkább városhoz
    hasonlítok mint főbérlethez
    Zavarbahoznak

    „hűtlen” „hideg” sütve rám akik
    melegnek találják a börtönt is mivel
    szeretnék megszeretni

    Forrás: Lélektől lélekig