Lurkó, merre kószálsz
melyik csillagon?
Hol lehetsz? A vándor
szelet faggatom.
Bárcsak fölbukkanna
szöszke szép fejed
megláthatnám újra
akit szeretek.
Azt mondanám akkor…
Mit is mondanék?
Nem tudom, csak érzem
ragyogna az ég.
Mint a kiscsikó
úgy ugrálna szívem
még álomnak is szép
hát el sem hiszem.
Forrás: Lélektől lélekig
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Forrás: Lélektől lélekig
Akár ha állatra nézne,
a szeretet oly hirtelen,
a gyöngéd gyöngeség,
amikor megjelen.
A simításra lassan
meginduló kéz,
szeretni olyan könnyű,
szeretni nehéz.
Tudja, hogy terhet vállal,
ólom-nehezet,
mi mindent bír a gyöngéd-
erős szeretet
Forrás: Lélektől lélekig
„Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.”
Forrás: Szeretem a verseket
Sohase várd, hogy megértsenek! Nem az a cél, hogy értsenek!
A cél az út, amelyen jársz. A saját utad.
Ennek mentén mindig találsz barátra, falat ételre,
szerelemre, ismerős ismeretlenre.
Ami mögötted marad, vagy virágba borul, vagy elhervad,
és porrá válik.
Amelyik virágba borul a Te utadat jelzi, s annál szebb ez
az út minél több virág szegélyezi.
A virág nem csak látvány: illat és üzenet.
Ha vele van tele a tarisznyád, sohasem leszel éhes,
szomjas. Életben tart a szeretet.
Forrás: Lélektől lélekig
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Forrás: Lélektől lélekig
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
Forrás: Lélektől lélekig
Markomban szorongatom
kincsemet,
– törékeny cserépedényben
őrizem a holnapot;
a szorítástól szinte
kiserken a vér…
Ha majd ujjaim között
véres tenyerem üres marad,
s nem figyel rám csak az Isten;
Mondd, leszel-e akkor a kincsem?
Ha minden szertefoszlik
körülöttem,
ha már egészen elfordul
tőlem a világ;
Mondd, leszel-e, ki mellettem áll?
Ha majd kertem virágai mind lehullnak,
barátaim kigúnyolnak,
nem ért meg senki és utam közepén
térdig ér a sár;
Mondd, leszel-e, ki hazavár…?
Forrás: Szeretem a verseket
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.
De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek
és hogy sohasem felejtelek el.
Forrás: Szeretem a verseket
„Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”
Forrás: Lélektől lélekig
