Címke: szójáték

  • Romhányi József: Divatkereskedés

    Ajtó nyílik, belép egy hölgy,
    terebélyes, akár a tölgy.
    Öleb ölén. Ökölnyi.
    Girhes, meg fog dögölni.

    Ilyen vevő de nagy érték!
    Háromszoros itt a mérték.
    A segédnek szeme éles:
    hét-nyolc méter dupla széles!

    A hölgy szól, a hangnem G-dúr:
    „Ruhaanyag kell, segéd úr.”
    Hajlong, bókol rá a segéd,
    és a hangja csupa negéd:

    – Van itt nagyon finom gyolcs, oh!
    Nagyon szép és nagyon olcsó.
    De a hölgy csak kérdi:
    „Mondja, nincs jobb mosogatórongya?

    Tekintete repdes innen,
    s megakad egy krepdesinen.
    A segéd már fent a létrán!
    Tíz vagy húsz vég vásznat széthány.

    S a hölgy szól: „A lenvászon
    tetszik. – Jó! Csak lemászom.”
    És a segéd máris lent!
    Kiráncigálja a lent.

    Izzad, mint ökör a nyárson.
    – Nem len kell lenn, fenn a bársony!
    Fenét bársony! Ez a tüll
    tetszik nekem veszettül!

    Jön a segéd, le a tüllel
    egész oszlop anyag dől el.
    Lent egy halom szövet, vászon:
    most van mibe’ kotorásszon.

    De a hölgy csak egyre kacag:
    – Ami lehullt, csupa kacat!
    Nem veszek meg ily rosszat én.
    Zsorzsett kell vagy inkább szatén,

    moaré vagy finom muszlin
    fekszik jól a kemény muszklin.
    És a segéd, vézna, ványadt,
    lecipeli valahányat.

    Szövethalmon úgy áll, mondom,
    mint kakas a szemétdombon.
    Ruhája rongy, benne főtt test.
    Úgy ad le egy házi szőttest.

    S a hölgy végre megpihent itt:
    – Ebből vágjon le húsz centit,
    az elég lesz az ölebnek!

    Szempillái föllebbennek,
    gyomra forog, feje szédül,
    aztán minden elsötétül
    s hanyatt vágódik a segéd.

    Jól megütötte a … hátát.
    Kezéből az olló kihull:
    öleb vakkant – s csendben kimúl.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Aranyosi Ervin: Bocs, a versért (szójáték)

    Kibújtam a bocskoromból,
    kinőttem a bocs koromból.
    Hogy lehet egy bocs koromból?
    Ez a vers itt, bocs: karambol!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Szarvashiba

    Egy karvastag
    agancsú szarvasnak
    megtetszett egy feltűnő
    szépségű ünő.
    De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
    úgy gondolta, egyelőre hallgat,
    s majd egyszer szép hosszan
    elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
    Így nem a nyers erő, hanem a költészet
    lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.

    Itt követte el a hibát.
    Írt szonettet, elégiát,
    s a lánykérést elódázta.
    Kínban égve, könnyben ázva
    nagy költővé érett.
    De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Egy kos párbeszéde a visszhanggal

    Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,
    ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

    – Ki az, aki mindig okos?
    – Kos!
    – De sohasem tudálékos?
    – Kos…
    – Öltözéke választékos?
    – Kos…
    – A gyapja százszázalékos?
    – Kos…
    – Kurtán felelsz. Ez szándékos?
    – Kuss!

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Dizőzikék


    Diz-őz Suta slágere

    Nekem már régóta tetszik egy bak,
    bármilyen fapofa, fura alak.
    Hiába mondják az okosabbak:
    a szerelem vak,
    a szerelem vak.

    Tiltanak tőle, az ingerel csak.
    Ő lesz az apja a gidáimnak!

    Bár most egy fűrésszel él ez a bak.
    A szerelem vak,
    a szerelem vak.

    Ha a sete-suta sztori
    bosszant valakit,
    hallgassa a kolostori
    láma dalait.
    Értelmeket a slágerekben ugyan ki keres!
    Ha a szerző bakot lő, épp attól sikeres.


    Varjúnóta

    Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
    Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:
    – Elszáll a nyár, kár!
    Lucskos ősz van már.
    Ha túl nagy a sár,
    felszállok a fár.
    Nem okozott bajt a sor végén az ür,
    ezt a dalt hozta ki győztesen a szür.


    Kakukkoló

    Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,
    azt akarta, legyen szép kis lakuk,
    és tojásaikat is költsék ki maguk.
    Ültek is rajt’, amíg elzsibbadt a faruk,
    ki is kelt egy tucat – Szent Habakuk –
    szarka.


    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Borz

    Büszke borzanya összetoborzott
    néhány csellengő borzot,
    hogy szívének féltett kincsét,
    hat kicsinyét megtekintsék.

    – Nézzétek! Ez itt a mennyország! –
    mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.

    Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
    találták a sok torzonborz borzat.

    Szólt az egyik értelmesforma,
    kinek kedélyét e látvány felborzolta:

    – Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
    ez az alom meleg kis családi fészek.
    Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
    … egyszerűen borz-alom.

  • Romhányi József: A teve fohásza

    Monoton
    üget a süppedő homokon
    a sivatag lova,
    a tétova teve
    tova.

    Hátán rezegve
    mozog a
    rozoga
    kúp
    alakú púp.
    A helyzete nem szerencsés.
    Apró, szemcsés
    homokkal telve
    a füle, a nyelve.
    Sóvár szeme kutat
    kutat.
    Még öt-hat nap
    kullog, baktat.
    Az itató tava távol,
    s oly rettentő messze meg az oázis.
    Erre utal az alábbi fohász is:

    – Tevék ura!
    Te tevél tevévé engem eleve,
    teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
    Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
    de tévednél, vélvén,
    vén híved neved feledve
    elvetemedve
    vádol.
    Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
    mivel levet – vert vederbe
    feltekerve – nem vedelve
    lett betelve
    a te tevéd szenvedelme.
    Te nevedbe
    legyen eme
    neveletlen tevetetem
    eltemetve!

    S evezzevel ava teve
    levelkévét kivilevelhevelteve.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

    – Már egy hete
    vagy te pete!
    Legyen már belőled légy!
    Legyen,
    mint minden legyen,
    rajtad is hat láb
    legalább.
    Szárnyaid is legyenek,
    a fene egye meg!
    – Mert ha légy vagy, légy
    légy!
    – mondta vagy száz légyöltő
    előtt a költő.
    Beszédében tartott egy kis szünetet,
    mert a kis légy éppen akkor született.
    Aztán befejezte atyai intelmét:
    – Kerüld el azt mindenképp,
    ami ragacsosan tapad.
    Menj! A mai naptól magad
    szerezd meg az eledeled.
    Legyek ura legyen veled!
    A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
    de oly lámpalázat
    érzett még a legelső faláskor,
    mit egy színész is csak nehezen palástol.
    Bele is sült rögtön – mákoskalácsba.
    Nem hallgatott az atyai tanácsra.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Ebigrammák

    Ebigramma

    Ebihalból nem lesz más, csak béka,
    még ha
    bálnává válni volna is szándéka.

    Tavaszi madárdal

    Tavaszt zengenek a madárkák.
    Soha kedvesebb dalárdát!
    Ám az egyik némán kushad.
    Csak nem készül kritikusnak…

    Bálnabál

    Az óriás bálna
    maskarában ment el az álarcos bálba.
    Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
    hiába öltözött szardíniának.

    A pesszimista keszeg

    A lüke sügér egy kérdést feszeget:
    miért pesszimisták az apró keszegek?
    Végre választ adott rá a megkérdezett:
    – Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
    borúlátó leszek.

    Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Veszélyes mese

    Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
    míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
    a némán lapulva leskellő kobra
    ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
    Így hát vedd alapul:
    a nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

    Állati jogok

    Törvényről és jogról vijjogott a héja,
    és ettől égnek állt a jérce taréja.
    Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
    Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

    Méhek

    Szorgalmukról döngicsélnek.
    Mézesmázos öndicséret.

    Gólya-vendégség

    A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
    Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
    Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
    De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…

    Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.
    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Románc

    Zománclavórt sodort partra az áradat.
    Bús románcot látott, ki később ráakadt.
    Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
    és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

    Sületlen tréfa

    Az orrszarvú vastag
    pótszarvat növesztett,
    s úgy vélte, tőle már a bölény
    is reszket.
    Megduplázta erre szarvait
    a bölény,
    hogy ne nyomassza az
    ellenséges fölény.
    Most várná a poént,
    ki ébren fülel.
    Reméljük, nem sül el…

    Forrás: MEK