https://verskucko.com

Címke: Szűz ormok vándora

  • Ady Endre: A mese meghalt

    Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
    S egy tavaszon én valakire vártam.
    Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
    Parthoz sodort egy illatos mesét,
    Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
    Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
    Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
    Mindig szerettem árnyat és mesét:
    A legszebb mesét és a legszebb árnyat
    Egy babonás tavaszi éjszakán
    Addig kérleltem, míg életre támadt.
    Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
    Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
    Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
    Élő mesére s élő asszonyára
    Riadtan néztem. Nem az én mesém.
    És ez az asszony, ez a csodasápadt?
    Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
    Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
    Idegen árnyat terem és mesét:
    A mese régi s rizsporos árnyat
    Kérleltem egy tavaszi éjszakán,
    Mikor a vágyam utolszor megáradt.
    Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Az én menyasszonyom

    Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
    De elkísérjen egész a síromba.
    Álljon elémbe izzó, forró nyárban:
    »Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«
    Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
    Csak a szívébe láthassak be néha.
    Ha vad viharban átkozódva állunk:
    Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
    Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
    Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
    Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
    Boruljon rám és óvjon átkarolva.
    Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
    Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
    Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
    Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
    Amiben minden álmom semmivé lett,
    Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
    Kifestett arcát angyalarcnak látom:
    A lelkem lenne: életem, halálom.
    Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
    Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
    Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
    Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
    Meghalnánk, mondván:
    »Bűn és szenny az élet,
    Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

    Forrás: MEK