Címke: Tamkó Sirató Károly

  • Tamkó Sirató Károly: Evianne

    Betűkből építelek föl
    vonalakból
    színből
    izzó szavakból
    rebbenő könnyűségből
    áttetsző-meleg-lüktető
    világdarabnak
    szép reggelnek
    mosolyos délutánnak
    életem el nem szakadó részének.

    Fájdalmasan és izgatottan
    mint egy Rodin-szobor
    bomlasz ki a ködből
    egy világváros mélységeiből
    zilált véletleneken át.

    Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
    feléd.

    A boldogság fehér selyméből
    adhat-e rád köntöst
    karjaim feszülő íve.

    A hideg magány zuzmaráz
    és a sötétülő idő
    mint egy híg hüllő gázol át rajtam.

    Életünkből
    boltozhatunk-e palotát
    amelyben
    szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tamkó Sirató Károly: Ködfejfa

    Leszaladok én minden ágról
    mint testekről letépett fátyol.
    Az emberbánat értem eljő
    – magával visz egy őszi felhő!
    (Meggyilkol a gondolat-erdő)

    Vagy szétszaggat egy nyári orkán
    vagy kés leszek egy hóhér torkán!
    Talán nem is gyűlölök senkit,
    De szeretni sem tudok semmit.

    Bennem tűzhányók tüze lobban
    s özönvizek hullnak rá nyomban.
    Hej, így van ez minden világgal,
    ha telt sok beteg igazsággal.

    Pajtás, nézd meg, hogy merre mentem
    s ha eltűnök, ne kutass engem.
    Írd rá a ködre, szent fejfámra:
    Protagoras kihajtott ága
    (Vén szadisták fiatal ága).

    Mezőtúr, 1922

    Forrás: Lélektől lélekig antológia