Címke: tanulás

  • Fodor Ákos – Kavafisz-visszhang

    legalább egy ízben el kell menni,
    messzire kell menni minden
    szerető szem elől; le kell hűteni
    szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
    melegebb szívekét – másként
    hogyan is volna kívánható, hogy aki
    térdén lovagoltatott, stb.: egykor
    bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
    más-ként?
    Mesterlegény, – ha lány vagy is –
    mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
    kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
    Vissza kell jönnöd, hogy itt lehess.
    És ha szíved töröd össze – ímmár: megint –
    akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
    törős az egész.
    Csak az a fontos: mennél messzebbre
    s legalább! egy ízben.) El kell menni

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

    Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
    Most gyertek szabad mellű örömök
    S pusztuljatok bilincses iskolák.

    De elcsitult a jókedv-förgeteg
    S helyére ült a döbbent némaság:
    Köröttünk már az Élet csörtetett.

    Óh, ifjui, szent megjózanodás,
    Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
    Emléketek ma is milyen csodás.

    Hős harc az Élet és megélni szép,
    Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
    Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

    Ha élet zengi be az iskolát,
    Az élet is derűs iskola lesz.
    S szent frigyüket így folytatják tovább.

    Én iskolám, köszönöm most neked,
    Hogy az eljött élet-csaták között
    Volt mindig hozzám víg üzeneted.

    Tápláltad tovább bennem az erőt,
    Szeretni az embert és küzdeni
    S hűn állni meg Isten s ember előtt.

    Június van s nagyon magam vagyok
    S kisértenek élt éltem árnyai
    S az elbocsátó iskolapadok.

    S én, vén diák, szivem fölemelem
    S így üdvözlöm a mindig újakat:
    Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

    Bár zord a harc, megéri a világ,
    Ha az ember az marad, ami volt:
    Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.