https://verskucko.com

Címke: távolság

  • Reményik Sándor – Mikor ünnepet ül…

    Mikor ünnepet ül
    Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
    – Lehet gyászünnep is –
    Akit nagyon szeretsz,
    Akkor hozzá mehetsz,
    Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!

    Akit szeretsz, annak
    Egész lelket áldozz,
    Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!
    Akit nagyon szeretsz:
    Ne kívánd a házikódba társul,
    Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
    Messze síkján néha hozzád társul.

    Örvendj, mikor járhatsz
    Bársony-puha karján
    Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
    Vagy ha hegytetőkön,
    Meredélyek felett
    Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Szilágyi Domokos – A távolság acél-karja…

    A távolság acél-karja
    csillogó tenyerére vett,
    s messze kinyújtott. Tipegő,
    kereső mécsláng-lelkeket
    formált belőlünk. Megriadt
    szemmel hiába keresek
    a néma hófüggönyön át.
    Magunk vagyunk, és kevesek
    vagyunk magunknak. Két karunk
    üresen hal el, furcsa, torz
    mozdulatokkal. Huzalok
    szél-pengette hangján dalolsz,
    és nézlek ezer arc mögött,
    de árnyad mindenünnen elszáll –
    mégis itt vagy bennem, hisz minden
    jóba-rosszba csak te viszel már.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Szabó Lőrinc: Karácsonyest, nyugalmas este…

    Karácsonyest, nyugalmas este,
    szemünk a friss havon mereng;
    és lelkünk bánattal övezve
    ki tudja merre, merre leng?

    – A szél kint a havat kavarja
    és trombitálva jár a tél;
    a lelkünk félve gondol arra,
    ki tőlünk most oly messze él…

    Karácsonyest. – Egy drága könnyben
    óh mennyi boldogság van itt!
    A gondolatunk messzeröppen
    és lelkével ölelkezik:

    – elcsöndesül az ég haragja,
    csillag ragyog, elült a szél
    és lelkünk áldva gondol arra,
    ki nemsokára visszatér…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Váci Mihály: Bízni nehéz

    Bízni nehéz. Égnek a lámpák.
    Hűs síneken döcög az éj.
    Vándor repesz – szívünkhöz ér
    a búcsú perce – már kiáltják.

    Bízni nehéz! – Kigördül szívem,
    és súlyosabban, mint a gép.
    Milyen holdak és milyen ég
    felé viszik a sínek innen?

    Te itt maradsz – én utazom.
    Ki tudja mégis, ki megy el?
    S ki megy messzebbre az úton,
    amelyen vissza sose lel.

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979

  • Hajnal Anna: Messziről

    Most messziről küldöm a csókomat,
    nem hozhatja el semmiféle szél.
    Nem ér el hozzád, csak a gondolat,
    mely szavak nélkül is beszél.

    Most messziről küldöm a szívemet,
    csak az emléked őrzi meg nekem.
    Nem láthatom a szemedet,
    de látlak, amíg létezem.

    Most messziről küldöm az álmaim,
    hogy őrizzék az álmodat.
    Nem tudom, mikor látlak újra,
    de addig is: szeress, ha szabad.

  • Illyés Gyula: Minden mi elválaszt

    Elváltunk s minden, mi elválaszt:
    éppen az egyesít;
    ahány akadály, azt emeli,
    szép foglalatként csak, amit
    elzár előlem: kebledet, szemed,
    jövőm tündöklő kincseit.

    Mint lég a hangot, víz a fodrot:
    a távolság szerelmemet
    úgy sokszorozza, villogtatja,
    erejét most mutatja meg,
    torló dühét, mit nem éreztem,
    míg együtt lehettem veled.

    Áruló utat, anyagot
    ez a messzeség ad neki,
    áthatóvá, mindenütt-mindég
    jelenvalóvá, ez teszi,
    mint a bujkáló, észrevétlen
    szellőt a fák levelei.

    Ahogy a nyári föld csak este
    ontja a meleget:
    most hogy letűntél, én most érzem
    lobogni szívemet,
    most érzem tikkadtan, hogy akkor
    nem is szerettelek.

    Elmentél s mindig igazad lesz.
    Te leszel mindig már a jobb.
    Szolgálóm voltál: sorsomat most
    kezedbe markolod
    zsarnokin, durván és gyötörve,
    ha nem is akarod.

    I