https://verskucko.com

Címke: temetés

  • Radnóti Miklós – Ének a halálról

    Kosztolányi Dezső temetésén

    A sír felett szitál az őszi köd,
    korán van még és íme este lett.
    Sötét egünkre lassan színezüst
    koszorút fon a súlyos fáklyafüst
    s felrebbenő madár fenn sírdogál!

    A lélek oly ijedt és lebbenő,
    akár a hűs, könnyűszárú felleg,
    melyre forró csillagok lehelnek.

    A test pihen vermében hallgatag,
    rögök nyugalmas sorsát éli lenn,
    szétoszlik, szomjas gyökér felissza
    s zöld lobogással tér újra vissza,
    törvény szerint! s oly szörnyű, szörnyű így,
    mi egy világ volt, kétfelé kering!
    vagy bölcs talán? a holttest tudja itt.

    Őrizd, Uram, a lélek útjait.

    Forrás: MEK (mek.oszk.hu)

  • Arany János: A vén gulyás temetése

    Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza,
    Hova ő most indul, nem csekély út lesz a!

    Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen:
    Mint urat kell vinni fekete szekéren.

    Harminchat ökör van fogva a járomba…
    Majd csak bévontatják a paradicsomba.

    Hát még a kiséret! az egyszer a fényes:
    Előtte a gulya, utána a ménes.

    S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának
    Mind olyan ostoba képeket csinálnak.

    De az neki mindegy: ő már deszkát árul,
    Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul.

    A gulyát sem kérdi: hever-e? szalad-e?
    Csak egyszer se mondja: tala te! tala te!

    Csöndesen nyujtózik hátán a szekérnek,
    Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek.

    Ott örök bucsút vesz tőle ménes, gulya;
    Mögötte bezárul másvilág kapuja.

    De kiséri két pap, két egyház imája…
    No, hisz valamelyik majd csak eltalálja.

    S amit száz esztendő nyilt kérdésül hagyott,
    E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott.

    Lelje is föl nyáját, lelki üdvösségét:
    Béke födje hamvát… fátyol az emlékét.