Címke: udvarlás

  • Heltai Jenő: Mikor ő nálam volt

    Eljött hozzám drága nagysád?
    Meghatotta önt dalom?
    Oh, mi ritka már manapság
    Ez a kedves bizalom!

    Csakugyan, hát mondja, nem fél,
    Hogy utóbb még hírbe jön?
    „Kérem, hisz egy gentlemannél…”
    Köszönöm, oh köszönöm!

    Tudom, mit kiván a bon-ton,
    Mit kiván az etikett,
    Édesem, szavamra mondom,
    Teljesen nyugodt lehet.

    Mint urának jó barátja
    Tiszteletben tartom önt,
    Ugye érti, megbocsátja
    Ezt a rengeteg közönyt?

    Bár az ajkam azt hazudja,
    Hogy közömbös énnekem,
    Ugye érti, ugye tudja,
    Hogy szeretem, szeretem!

    És hogy forr a vér eremben,
    Nemde azt is sejti már?
    De lovagnak ismer engem
    S annak is tart, ugyebár?

    S most bocsánat, drága nagysád,
    Hogy önt keblemre vonom,
    Kérem, tegye le kalapját
    S csókoljon meg, asszonyom!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára – Nekem Cyrano kell…


    A fürdőkrémem barack illatú…
    Azt mondják, ettől pont olyan vagyok,
    mintha a kompót ömlött volna rám.
    Ó, jó Cyrano, most te kellenél,
    hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!

    Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
    a nyári nap érlelte bőrömet,
    s e szép barackok olyan hamvasak,
    hogy csodájukra nem marad szavad.
    Tündérleány gyümölcsöskertje ez?
    Itt olyan illatfelhő lengedez!
    S hol ennyi friss gyümölcsre van remény,
    szívesen lennél ott kertészlegény…!

    Cyrano biztos mást is mondana…
    és hogyha nagyon szépen mondaná…
    hajnal előtt nem engedném haza…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balassi Bálint – Hogy Júliára találván így köszöne neki

    Ez világ sem kell már nekem
    nálad nélkül, szép szerelmem,
    ki állasz most énmellettem,
    egészséggel, édes lelkem.

    Én bús szívem vidámsága,
    lelkem édes kívánsága,
    te vagy minden boldogsága,
    véled isten áldomása.

    Én drágalátos palotám,
    jóillatú piros rózsám,
    gyönyerő szép kis violám,
    élj sokáig, szép Júliám!

    Feltámada napom fénye,
    szemüldek fekete széne,
    két szemem világos fénye,
    élj, élj életem reménye!

    Szerelmedben meggyúlt szívem,
    csak tégedet óhajt telkem,
    én szívem, lelkem, szerelmem,
    idvez légy, én fejedelmem!

    Júliámra hogy találtak,
    örömemben így köszönök,
    térdet-fejet neki hajték,
    kin ő csak elmosolyodék.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Heltai Jenő: Dal a múzsáról

    Kisasszony, úgy-e nem haragszik,
    Ha megszorítom kis kezét?
    Ha vétek is az illem ellen,
    Az ön kacsója csodaszép!
    És érti, úgy-e, mit jelent az,
    Ha önhöz így fohászkodom:
    Legyen a múzsám, szép kisasszony,
    Csókoljon engem homlokon!

    A régi múzsám hűtelen lett,
    A régi múzsám kis Kató…
    De egy leányrul írni mindig,
    Kisasszony, úgy-e untató?
    Hadd keljen új dal, más leányról
    Rozoga, régi húrokon…
    Legyen a múzsám, szép kisasszony,
    Csókoljon engem homlokon!

    Hogy mily hatása lesz e csóknak
    Kisasszony, el se képzeli,
    Ettől a szívem új reménnyel,
    Dallal, gyönyörrel lesz teli.
    És nem lesz immár unalomra
    És csüggedésre még okom…
    Legyen a múzsám, szép kisasszony,
    Csókoljon engem homlokon!

    Oh, jőjjön el piciny szobámba,
    Majd az ölembe ültetem,
    Segíteni majd így igyekszünk
    A lírai költészeten.
    Oh, könyörüljön egy törekvő,
    Hóbortos, ifjú dalnokon:
    Legyen a múzsám, szép kisasszony,
    Csókoljon engem homlokon!

    Kattints a címre a teljes vershez