Ma megint elindulok.
Nem tudom, hová,
de a lépés már bennem van.
A tegnap nehéz volt,
a ma sem ígér könnyűt,
de mégis:
a reggel megérkezett,
és ez valahogy elég ok arra,
hogy ne maradjak fekve.
A járda hideg,
de a napfény meleg.
És valahol a kettő között
ott van az élet,
amit nem szabad feladni.
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le, szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál,
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behúnyja,
szeretni kell újra, meg újra.
