Akassz rám időt, mosolyt, érintést,
szeretnék végre ünnepelni.
Ülj mellém szótlanul.
Vigyázzunk egymásra –
én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!
Forrás: Lélektől lélekig
Akassz rám időt, mosolyt, érintést,
szeretnék végre ünnepelni.
Ülj mellém szótlanul.
Vigyázzunk egymásra –
én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!
Forrás: Lélektől lélekig
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az Isten-ember.
Forrás: Lélektől lélekig
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.
Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.
Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,
a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.
Forrás: Lélektől lélekig
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy fájdalom,
– Lehet gyászünnep is –
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozzá mehetsz,
Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!
Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!
Akit nagyon szeretsz:
Ne kívánd a házikódba társul,
Örvendj, ha a lelked vadvirágos,
Messze síkján néha hozzád társul.
Örvendj, mikor járhatsz
Bársony-puha karján
Erdők muzsikáló, suttogó avarján.
Vagy ha hegytetőkön,
Meredélyek felett
Vigyázva, szelíd kézzel átvezet.
Forrás: Kedvesch versek – Index.hu
Örömökben gazdag ünnepet kívánok,
teljesüljenek be csillagfényes álmok!
Szerető szívekre fénylő áldás szálljon,
gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!
Legyen a világon boldog minden ember,
Ahol szeretet van, hidd, ott más úgy sem kell.
Itt van a mennyország, itt e földi létben,
csak jól el lett rejtve, az ember szívében.
Majd, ha minden ember a szívét kitárja,
a szeretet ösvényt végre megtalálja!
Rá lel majd az útra, mely a mennybe vezet,
amit a szeretet szépen kikövezett.
Kedves embertársam, kívánom találj rá!
Kell, hogy világoddal megértőbbé váljál!
Lépj az igaz útra, legyen benned béke,
s ne legyen kétséged, hogy ennyi elég-e?
Hidd el, CSAK ennyi kell, varázsos az ünnep,
ha a félelmeink végleg tovatűnnek,
gyertya fény tükrében megtisztul a lélek,
s elmondhatod: – Végre mennyországban élek!
Forrás: Szeretem a verseket
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
1929
Forrás: Szeretem a verseket
Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
Álmomban ott messze, Bergengóciában!
Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
körül egy forró fényes tüzet!
Hol minden gyermek örül…
Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
A megfagyott muzsikus!
Einstein!
Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
ki bejárta a Holdat.
A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…
De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!
Hatvan, 2017. december 17.
Forrás: Szeretem a verseket
Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Földerül az arcunk,
Mely imént borongott
Elfeledünk bút-bajt,
Minden földi gondot:
Vidámság mosolya
Csillog a szemünkbe:
Nevető angyalok
Szállnak a szívünkbe.
Ma minden kicsi ház
A Jézuska háza
Szíve örömének
Tündöklő tanyája:
Sehol szomorúság
Ránk hulló árnyéka:
Itt is, ott is csak fény:
Angyalok játéka.
Kedves, tiszta ünnep,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Te vagy az az egy nap,
A küzdelmes évben,
Mikor csak szeretünk
A fenyők tövében.
Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja:
S mintha az a sok szív
Mind egy nagy szív volna:
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Forrás: Szeretem a verseket
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szent hittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma áthat,
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Forrás: Szeretem a verseket
r