Szürke buszokból ömlik ki a hajnal
hűvös és párás homlokú hada,
zörgő rekeszek közt pille-sóhajjal
úszik a kenyér meleg illata.
Roppan a tejboltban a kifli, lassú,
langy kortyokban lényegül át a tej.
Anyja karján egy gyerek messzehangzó
ébredésére mozdony-kürt felel.
Népes és gyors és otthonos az utca.
Aki most még tömény álmát alussza,
annak a kép délre porrá pereg szét:
egy kék köpenyes férfi söpri össze,
együtt a friss széllel, halkan fütyülve,
a tegnap lomhán kóválygó szemetjét.
Forrás: Lélektől lélekig
