(Vas István fordítása)
Sűrűbb illat miért száll a violából éjszaka?
Égő ajkad pirosabban miért lángol éjszaka?
Miért ébred szívemben a vágyakozás mély szava,
ezt az égő piros ajkat megcsókolni éjszaka?
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: vágy
-
Theodor Storm – Este
-
Olavo Bilac – A pók szerelme
Nézd, bársonyos busa potroha hogy remeg,
nyolc csillogó szemében parázsló furcsa láz,
lustán sütkérezik a nyári nap meleg
fényén, és leng mögötte az ingó kusza ház.Nyugodtan szállhatok, ne féljetek, legyek!
A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg, s mohón várja a szörnyeteg,
hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.Jön már a hím. Nézd, hogy fut, hogy rohan a falánk!
Dalként felzeng a perc, sajgó gyönyöre mély;
egy napsugár tüzében a háló csupa láng.A nőstény jóllakott s holtan hull le a férj…
Boldog, kit akkor szúrt át az orgyilkos fulánk,
mikor a vég öröm és gyötrelem a kéj.Forrás: Lélektől lélekig
-
Victor Hugo – Mert minden földi lélek
Szabó Lőrinc fordításában
Mert minden földi lélek
valakibe
átszáll, mint illat, ének,
láng vagy zene;mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad vagy
töviseket;mert április a lombnak
víg zajokat
s az alvó éj a gondnak
nyugalmat ad;mert vizet a virágnak
az ébredő
hajnal, a cinkét a fáknak
a levegő,s mert a keserű hullám
ha partra hág,
a földnek, rásimulván,
csókokat ád:én, csüggve karjaidban
az ajkadon,
a legjobbat, amin van,
neked adom!Gondolatom fogadd hát:
csak sírni tud,
ha nincs veled, s tehozzád
zokogva fut!Vágyaim vándorolnak
mindig feléd!
Fogadd minden napomnak
árnyát, tüzét!Üdvöm gyanútlanul és
mámorosan
hízelgő dalra gyúl és
hozzád suhan!Lelkem vitorla nélkül
száll tétova,
s csak te vagy íme végül
a csillaga!Vedd múzsámat, kit álma
házadba visz,
s ki sírni kezd, ha látja,
hogy sírsz te is!S vedd – égi szent varázskincs! –
vedd a szívem,
amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!Forrás: Lélektől lélekig
-
Menotti del Picchia – Szerelem
Rónai Pál fordításában
Minden szeret!
A csillagok, rovarok, gyökerek
lehiggadt vággyal vagy vad szenvedéllyel,
az ég, a föld, a nappal és az éjjel,
minden szeret, minden szeret!A szakadékok torka csupa kéj,
van, kit magához húz a buja mély,
csókja szédítő, ölelése izmos,
ölébe láz von s tébolyult szadizmus,
szólongat folyton és kínálja keblét,
hol vágyat és lázt csillapít a nemlét.Vagy figyeld, hogyan ölel a lián:
fojtva, szorítva kúszik fel a fán
s a szálfa kényes, vastag törzse roppan
– a nő szerelme sem tud ölni jobban –
felfut egészen a lombokig a
sajgó erotika,
mint hogyha csók közt fojt két vad, meleg kar,
vagy rádtapad egy száj s lihegve megmar.A szerelem s a halál násza titkos:
egy bomlott csókban, két parázna cinkos,
ha találkoznak, ellobban az élet.
A kéj – vad szenvedést ígér,
gyönyör – csak az, ami gyötör,
és elpusztulsz, ha vágyadat kiéled,Ezért látsz mindenütt, bárhova nézel,
szerelmet, mely öl, életet emészt el,
mely csellel harcol, akár a gyökér
s a föld nedvét szívja, ahova ér,
vagy fáj és szenved, mint a terhes ág,
mely földre hajlik s tiszta égbe vágy.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ecsedi Éva – Szerelmes-szonett
Kékszemed tükrében elmerülve
csodás holnapról képet álmodok.
Ölelő karjaidban szállok a fénybe,
szádra forró vágyakat csókolok.Hallom a dalt, mit nekem énekelsz:
lágyan száll felém gitárod hangja,
édes szerelmeddel körülölelsz,
mint akkor, a legelső éjszaka…– Azóta életem megváltozott,
látom az utat, mi feléd vezet.
Elviszem hozzád a legszebb titkot,
jól tudod, ez már nem csak képzelet.Szerelmes szavad a szívembe vágy,
ha nem vagy mellettem, hideg az ágy.Forrás: Lélektől lélekig
-
Bajza József – Epedés
Könyűben, esti fény,
Mezőmre mért ragyogsz?
Fáim bús éjjelén
Oh szellő, mért zokogsz?
Szántok, hogy itt ülök
S bú, fájdalom velem,
Hogy lyányka nem mosolyg
Szerelmet énnekem?Ah lyányka nem mosolyg
Szerelmet énnekem,
S epedve, rózsaként
Elhervad életem.
Ki gyakran álmaim
Között enyelg velem,
Az égi szépet, ah
Sehol sem lelhetem.Hol vagy te, lyányka, hol?
Kiért e szív hevűl;
Kit esdve kérek én
Hajnal s est fényibűl.
Jer, hozd el énnekem
A barna fürtöket,
Felhőtlen arcaid,
Mosolygó szép szemed.E hárs alá ülünk,
Kéj s béke lesz velem,
Mosolygó szép szemed
Szerelmet int nekem;
S majd fáim éjjelén
A szellő nem zokog,
S reám az esti fény
Örömkönyben ragyog.Forrás: Lélektől lélekig
-
Hatos Márta – Elküldöm hozzád…
Ha ezer színes szárnyat bont a
vágyam,
elküldöm hozzád és megérint
lágyan.
S ha fáradt éjbe fényt hintett az
este,
pilládon alszik, mint virágon
lepke.Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István – Nézz rám!
Nézz rám! Fordulj felém,
Hogy lássam szemedben szemem,
érints meg, szorítsd meg kezem,
s mondd, szívedben létezem.Nézz rám! Simogasd meg arcom,
jöjj még közelebb hozzám,
minden csókom Neked adnám,
segíts túlélni nehéz harcom!Nézz rám! Most csak én
vagyok itt titokban Veled,
s megcsókollak, ha megengeded,
mert vágy lobbant szívem mélyén.Nézz rám! Nézz lelkem belsejébe,
lásd, érezd meg féltett titkait,
bújj hozzám, hogy csókoljam ajkaid,
hogy eggyé forrjunk a fekete éjben.Nézz rám! Hadd hajoljak ajkadra,
vad csókkal, forró öleléssel,
s így szívem összeforr szíveddel
s nem gondolunk a holnapra.Nézz rám! Itt vagyok Veled,
elsuttogom, hogy nagyon szeretlek,
és köszönöm, hogy melletted lehetek,
s szívemben mindig lesz hely Neked.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Lőrinc – Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából egészen
s meglesni, új gyönyörűségben
milyenek tested csontjai.Mert egész tested szeretem
és mind, ami építi kint és bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kínálták a melled,
mint az ölelést a karod,s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?Szeretnélek kibontani
s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Somlyó Zoltán – A vágy vak éccakáján
A vágy kihűl a józan öntudatban.
De sisteregve forr az öntudatlan,
mely korlátlan úr mindnyájunk felett.Hiába szúr a kénytelen szüzesség!
A gyatra vérnek az kell, hogy megessék! –
Ezer titkos bűn köt össze veled!Be jó gyermeknek lenni, kit a pázsit
bujálkodó melege meg nem másít,
csak hátán fekszik és az égre néz.Be jó néki, mert a földig nem ér el;
felhőkkel játszik, lilával, fehérrel –
az égből ömlik ajkára a méz.De mit csináljak vágyó két karommal?
S a mellemmel, a meggyalázott rommal?
mely árva sírként feléd domborul…Tovább viszem szomorú úti málhám:
szerelmemet, a vágy vak éccakáján,
mely jéglepelként szívemre borul…Forrás: Lélektől lélekig
