Emlékszik még a korhadt kerti padra
S a kútra, mely a fák tövén fakad?
Úgy emlékszem, sétáltunk ott, mikor még
Virág nyílott a lombos fák alatt.
Virágos volt a vadmirtuszbokor még.
– Tövébe most lesárgult lomb zizeg –
Talán én is kissé vidámabb voltam
S kegyed se volt ily szótalan, hideg.
Most néha-néha elvetődöm arra,
S míg más vidáman, gondtalan mulat,
Egy százszor visszasírt álomvilágba
Vezet a borús, őszi hangulat.
Ha majd megint tavasz derül a tájra,
Tudom, kicsalja önt a vadvirág.
Ha arra jár, jusson eszébe néha
Egy összetört, elhervadt mirtuszág.
Forrás: FB – Szeretem a verseket
